Ti összebútoroznátok egy hozzátok hasonlóan egyedülálló anyával, mondván ketten könnyebb?

Én voltam ilyen helyzetben, neveltem évekig egyedül a gyerekem, és albérletben laktam. Az, hogy összeköltöztem volna más egyedülálló anyával közös albérletbe, az a körülményektől függ. Jól jött volna a költségcsökkentés, ez tény, de azért akárkivel nem bútoroztam volna össze. Olyannal igen, akit ismerek, és akivel tudom, hogy képesek vagyunk egy fedél alatt élni.

De nem terveznék az ilyesmivel hosszú távra, mert tényleg mi van akkor, ha az egyik fél közben párt talál, és össze akarnak költözni? Szóval én maximum úgy mentem volna bele még ismerőssel is, ha megegyezünk arról, hogy egy évre írjuk alá a bérleti szerződést, és addig mindketten ott lakunk. Aztán ha nincs változás, akkor szerződünk megint egy évre, de akkor megint végig kell lakni az évet. Pont azért, hogy a másiknak legyen ideje új albérletet keresnie, amit egyedül is fent tud tartani.

Meg itt azért az elején nagyon le kell fektetni a szabályokat, hogy a jó viszony meg tudjon maradni, különben irgalmatlan módon össze lehet veszni.