Baj, hogy ez zavar engem?

"direkt kíméltem ezeket a ruhákat, hogy nehogy összekakilja a baba, és már nem olyan minőségű legyen mosás után, és reklamáljon az eladó..értitek... "

és így fogsz ezer forintot - az igen!

Ne haragudj, de nagyon gáz vagy. Kaptál anyósodtól kisruhákat, amiket nyilván szeretett volna a saját unokáján látni, erre te félreteszed őket, hogy eladd. Persze, mondhatod, hogy ajándékba adta, úgyhogy onnantól azt csinálsz vele, amit akarsz, de ez akkor is nagyon sértő viselkedés! Nem azért adta, hogy pénzt csinálj belőle, ezt csak fenntartotta lehetőségnek, hogy ha már kinőtte a baba, akkor akár el is adhatod, mert ő nem fogja visszakérni. Változott a szitu, visszakéri, lehet, hogy ez sem a legillendőbb viselkedés, de messze nem olyan bunkóság, mint amit te művelsz.

Nekem először fiam született, utána lányom, egy barátnőmnek pont fordítva, így a második születése előtt kicseréltük a babruháinkat. Ő biztos volt benne, hogy nem lesz több gyereke, így ő is mondta, hogy csináljak bármit a ruhákkal. Aztán mégis terhes lett újra, kislányt szült, a világ legtermészetesebb módján adtam neki vissza a tőle kapott ruhákat, kérnie sem kellett. Szerintem ez alapvető.

Tehat a nagymama vett ruhakat az unokajanak, koztuk ujakat is. De te nem adtad ra a gyerekre, hogy minel tobbet keress rajta. Szerintem itt anyosnak lenne joga haragudni.

A visszakeres sem tul szep huzas egyebkent. Ha ennyire kell a penz, hazud azt hogy mar eladtad. Egy ilyen csaladban ez belefer.

Miért gáz a kérdező, ha el akarta adni őket? Éppen azt írja, hogy az anyósa erősködött, h nyugodtan adja csak el. Meg megértem, h vigyázott rájuk, hiszen kakifoltos, szakadt ruhát nem lehet eladni.

Elég gáz az anyós, h erősködik, adja el, aztán meg visszakéri őket. És mi lett volna ha már el lennének adva? Akkor a pénzt kérné vagy mi? Nem igazán értem az anyóst.

A béke érdekében én visszaadnám.

De ha kapnék még / vagy amik még vannak, a legszebbeket is ráadnám és nem óvnám ennyire.

az a gáz hogy az anyós szeretettel vette a KICSINEK! hogy hordja, és igen ha úgy esik akkor szétszakad és kakás lesz!

nem azért vette, hogy ne adja a gyerekre, hanem eladja, mert annyira csóró!

Tényleg fura vagy ám, kérdező. Ha kapsz babaruhákat, akkor add a gyerekedre, aztán majd ha kinövi, eladhatod olyan állapotban, amilyenben van, nem azért vannak, hogy félretedd eladásra, hanem hogy ráadd a gyerekedre. Anyós is szívesen látta volna ezeket a féltve őrzött darabokat az unokáján, erre te rá se adod, mert az majd jó lesz eladásra... Most visszakéri, te meg még nem adtad el, hát add vissza, használják egészséggel. Így alakult, nem tudták előre, hogy a sógornőd hirtelen meggondolja magát gyerekügyileg, olyan, amilyen, de akkor is családtag. Ha már eladtad volna a ruhákat, akkor nem tudnának mit tenni, és még csak nem is haragudhatnának, de az meg megint csak ritka bunkóság lenne, ha juszt is eladnád így utólag.

Nálunk természetes, hogy én minden babaholmit, ahogy lekerül a gyerekről, már adom is tovább a sógornőimnek. Csak azt adom el, amire kimondottan nincs szükségük ( egyelőre csak ikerbabakocsi volt ilyen).

Egyébként én jártam úgy, hogy ismerőstől kaptam három szatyor 56-62-es kislány ruhát, nagyon kevés értelmes darabot tudtam kiválogatni közülük, mert az már a selejtes áru volt. A jobbakat megtartották a rokonságnak, az elnyúlt, kakifoltos, régi kopott göncöket meg elhozták nekem. Hát én elvittem egy használtruha gyűjtő konténerbe a legtöbbjét, miért tárolgassam, mikor én nem adom a gyerekre, azt már a sógornőimnek se adom tovább, van elég sok szép ruhánk. Fél év múlva finoman érdeklődött a nő, nem tudnám-e visszaadni neki a ruhákat, mert mégis csak kellett volna valamelyik rokonnak. Hát így járt. Persze nem vallottam be, hogy hová került a zöme, azt mondtam, már mindent továbbadtam a sógornőmnek, nem kérhetem vissza :)

Minden napra jut egy ilyen jellegű kérdés és egyik szánalmasabb mint a másik.

Épp ezekért nem fogadtam el senkitől semmit, szépen elmentünk és megvettük.