Gyermekünk 10-12 hónapos korától én mennék vissza dolgozni. Lehet ettől lelki törtése?

Ha az apával megfelelően mély és szoros a gyerek kapcsolata, ha már nem szoptatsz, ha az apa tud róla megfelelően gondoskodni, ha emiatt bennetek nem borul fel a családi harmónia - akkor semmi baja nem lesz. Ha ti kiegyensúlyozottak vagytok, megadjátok neki, ami a testi-lelki szükséglete - akkor mitől lenne baja? Az anyukák szeretik azt hinni, csak ők tudják, mi a jó. De ez nem így van :)

6 hónapos volt a kisfiam, amikor visszamentem dolgozni. Nagyon nem volt mindegy anyagi szempontból, mert én Ausztriába járok ki, magas beosztásba dolgozni. Már nem szopizott, apával tudatosan készültünk rá, hogy visszamegyek, így rengeteget babázott, segített ebben a 6 hónapban is. Most 2 éves, és semmi gond nem volt belőle. Nekem a szívem szakadt meg az első reggeleken, a férjem pedig alig várta, hogy hazaérjek, mert rájött, hogy nem is olyan egyszerű egésznap egyedül egy babával. De hamar belerázódtunk, és a kistesónál is így teszünk :)

Nagyon jól látod, magadban kell helyre tenni a dolgot. Van ennek az egésznek egy csomó pozitív oldala, nem is olyan nehéz észrevenni. Például milyen büszke leszel magadra, amiért egyszerre helyt állsz anyaként, okos és hasznos munkaerőként és háziasszonyként. Milyen büszke leszel a férjedre - nem minden férfi vállalja ám ezt és még kevesebb látja el tisztasségesen! És legfőképp milyen büszke leszel a te nyitott, rugalmas, kiegyensúlyozott, vagyány kisfiadra/lányodra, aki tökéletesen alkalmazkodik a helyzethez!! Az egész család részéről nagy fokú nyitottságot és rugalmasságot jelez egy ilyen felállás működtetése egy olyan társadalomban, ahol ezen a téren sokak gondolkodása eléggé idejemúlt. És akkor még nem is beszéltem a dolog anyagi részéről. Hogy mennyivel többet megengedhettek magatoknak, mennyivel tartalmasabban, értékesebben el tudjátok tölteni a közös szabad időtöket a fizetésed révén. Szerintem föl tudnék még pár örömteli aspektust sorolni, ha lenne kedvem gépelni :)