Volt valaki hasonló helyzetben? Elfog múlni ez a kétségbe esett érzés?

A párommal 3 éve vagyunk együtt ő most 36 éves én pedig 23 éves vagyok és 22 hetes kismama.Terhes lettem én nem örültem neki egyátalán a párom viszont igen..ő már benne van a korban és elég érett egy gyerekhez én még nem éreztem magam annak.Ez volt az első alkalom a kapcsolatunkban amikor megéreztük a korkülömbséget.Én nem akartam megtartani mert nagyon megijedtem a felelősségtől volt még rengeteg tervem a jövőre nézve viszont szeretem a párom és figyelembe vettem hogy ő mit szeretne és neki már tényleg igencsak itt az idő a gyerekhez.Anyagi problémánk nincs úgyhogy tényleg csak az én önzőségem lett volna az ok ha elvetetem.Viszont én abszolút nem vagyok boldog,csak a félelem és a kétségbe esés van bennem,hogy te jó ég mit vállaltam,hogy fogom én ezt bírni és,hogy én nagyon nem akarom ezt.Annyira félek a felelősségtől,hogy elmondani nem tudom a barátom nyugtat hogy minden rendben lesz..de ez nem ilyen egyszerű.Nem érzem magam közel a gyermekhez aki a hasamban van,azt mondtak jajj majd idővel a terhesség alatt megváltozik ez az érzés vagy majd ha mozogni kezd..hát nálam semmi nem változott és attól felek hogy nem is fog.Ez a szegény kis ártatlan gyermek nem tehet semmiről..de mit tegyek ha próbálom elfogadni a gondolatot de nem megy...szerintetek ha meglesz a pici megváltoznak jóirányban az érzéseim?Félre ne értsetek nem akarom hogy bármi baja legyen a gyerekemnek a problémám az hogy jó anya akarok lenni de mi van ha nem jön az az igazi anyai érzés es nem leszek az...