2. baba félve? Megfeleltségi kényszer, stb

mint tudjuk a férfiaknak is apává kell érni, nekik is ismeretlen egy első gyermek. amiből ugye az említett személy kimaradt. neki fogalma sincs mennyi csoda és ugyanakkor mennyi teher tud lenni.

mivel nem tudja mi vár rá, így én ebben nem is tudom, hogy ő vajon mennyire toleráns, vagy alkalmazodóképes és előre félek, hogy rosszul érezné magát köztünk, és ennek tetejébe csak tele lennék önváddal is ez miatt. és 2. baba mellett még kevésbé tudnék még az ő lelki világára is fordítani.

ő jelenleg nem tud elképzelni mást, mint általában a kívülállók, hogy aki gyerekkel van otthon, az "hepázik" csak.

terhesen is 2 alkalommal mondtam le a baráti köröket, harmadjára már nem hívott, ment maga...

és abból is, hogy pihenni szeretnék, csak az lett, hogy nem mer semmit csinálni, mert fél, hogy zavar és benne ez fruszrációkat szült...

nem arról van szó, hogy donor kell, hanem nem tapasztaltam azt meg, ami normál esetben megy, hogy anya-apa együtt sírnak, vagy nevetnek egy baba fölött, együtt mennek át mindenen és együtt alakul ki egy családi élet. tehát egymásra hangolódik mindenki. ami nem szokott könnyen menni a gyerekvállalás kapcsolatokat tesz próbára.

pláne ha ugye toppon sincs az ember se fizikailag, se szellemileg.

a lényeg, ő azt hiszi, hogy annyi a gyerek, hogy lehet menni vele focizni meg állatkertbe. jóhogy tartok attól a pillanattól, amikor kicsit világosabban fog látni..

a gyerek egy éves.

és mostanában akar hazaköltözni rendesen az apja, tehát felhagyni a távkapcsolattal.

eddig csak párszor látta a gyerekét.

és szeretné már a másikat is...

(nem is szeretkezni akar, hanem "teherbe ejteni" akar...ami azért kicsit rosszul esik, de nem akarok veszekedni, mert ezt pozitív és negatív fényben is be lehet állítani, tehát értelmetlen vita lenne csak)

Voltak már korábban párkapcsolataim, a kudarcok, csalódások után alig bírtam ismét talpraállni, de megtettem és ismét kudarc lett belőle. szószerint kezdtem az összes férfiben elveszteni a bizalmam és megutálni őket, vagy magatehetetlen balfék volt a szememben az összes és kezdtem teljesen elégedett lenni egyedül és belefáradtam is az egészbe. ekkor került az életembe a gyerek apja. eleinte el is hajtottam mindig és nagyon keményen, ahogy csak tőlem telik, rengeteg kört futott utánam és soha nem adta fel, volt, hogy már könyörgésbe is átment, hogy adjak neki esélyt. amikor eljutottam addig, hogy legalább több időre szóba állok vele, ő már a csillagokat akarta lehozni. első szeretkezés után már szinte könnyes szemmel ismételgette, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek.(amúgy szerintem nincs még egy ilyen, aki nem nézne inkább más után, vagy nem hagyná az egészet)

Nagy nehezen hoztam magamban döntést, hogy még egyszer, de az egész életben Utoljára megyek bele kapcsolatba.

Való igaz, önbizalmam nincs, bennem maradtak a korábbi élmények, minden ember szabad kapcsolatban is, ha menni akar, el kell engedni.

és nagyon igaz, újra meg kell ismernünk egymást, hiszen egy gyerek került az életünkbe, ami normál esetben is megváltoztatja az embert.

már nem az vagyok, aki megy vele mindenhová szabadon, már nem az az lány vagyok, hanem felelősségteljes családanya is.

és terhesség alatt úgy érzem már kezdődtek is a konfliktusok.

nem csiszolódtunk össze az apa-anya szerepben, a gyerekvállalásban.

én viszont szigorúan szoktam tartani az elveimet, van hogy az orvosi váróban is magunk elé engedek másokat, ha elaludt a kicsi a babakocsiban. jelenleg lepasszolni sem lennék képes, egy kettesben töltött mozizás miatt vagy akármi. igazából el sem tudom képzelni milyen lesz vele, ha meg jön.

meg azt sem tudom, hogy álljak e neki fogamzásgátlót szedni. mert nem akarnám mérgezni amúgy a szervezetem, főleg nem babavállalás előtt összekavarni a hormonjaimat, ai ha 3 hónap után áll helyre, ami a gyerek apját nem érdekelne, ő elég határozott, elszánt ha valamit akar.

és ha azt nézzük már most tiszta ideg vagyok az egésztől és még itt sincs...

szerinte itt nem az érzelmek a lényeg most.

persze hogy szeretem, de ez nem egy varázsszó, ami megoldana mindent.