Anyukák, most őszintén: tényleg olyan szörnyű az első pár hónap?

Az első pár hónap nem a legszörnyűbb hanem a legkönnyebb. Legalábbis nekem.

Nem volt hasfájós,nagyon jól és ügyesen evett,sokat aludt.nézelödött és megint aludt. Éjjel is csak 1szer kelt enni. Azt is csak azért mert besárgult és nekem kellett keltenem szopizni.

Most még csak 9hós de azt mondom,h az első 6 hónap volt eddig a legkönnyebb!

Most már ahhoz képest sokkal nehezebb.

Nézd meg ezt a videót :)

[link]

Örülök, annak, akinek könnyű én konkrétan zombi voltam az első hónapokban (ehhez a 75-ös szülés utáni Hgb is hozzátett).

A tejem nem volt elég, nem gyarapodott a gyerek. Mindent bevetettem, mellette fejtem, sterilizáltam, tápszert kutyultam. Éjjel a gyerek 2 óránként kelt és 1 órán át szopizott. Nappal alig aludt, azt is csak úgy, ha valaki mellette volt. Abban a pillanatban hogy felkeltem mellőle, kipattant a szeme és üvöltött.

A lakás egy csatatér volt, örültem hogy WC-re el tudtam menni.

Az apja rengeteget segített, de a gyereknél a gondok 90 %-át csak a cici oldotta meg, azt pedig ugye csak én tudtam nyújtani.

Nagyon baba- és anyafüggő szerintem. Függ attól, hogy milyen a baba, sírós-e, hasfájós-e, mennyire igényli, hogy vele legyél, vagy mennyire önálló. Az anyától is függ, hogy nyugodt típus, aki képes hideg fejjel gondolkodni, vagy olyan, aki a legkisebb dologtól is bepánikol meg kétségbeesik. Nyilván a sírós baba, pánikolós anya a legrosszabb párosítás, de egy sírós baba nyugodt anyával se egyszerű azért.

Én is állandóan azt hallgattam terhesen, hogy szörnyű lesz, meg fogok dögleni, eret akarok majd vágni magamon, és lesznek pillanatok, amikor legszívesebben visszacsinálnám az egészet, annyira kimerült leszek. Hát... nem, messze nem így éltem/élem meg. Hozzátenném, nagy szerencsém van, sok téren. Egy nagyon-nagyon nyugodt, jó kislányom van, aki csak akkor sír, ha éhes, vagy ha fáradt, de akkor se ordít, inkább csak panaszkodik. Nem hasfájós egyáltalán. A tejem a szülés utáni 3. napon ömleni kezdett, annak ellenére, hogy császárom volt. A kislányom azonnal úgy szopizott, mintha hónapok óta gyakorolná, egyszer nem sebesedett ki vagy vérzett a mellbimbóm. Sosem kellett pótlás, nincs és nem is volt itthon tápszer. Most 3 hónapos a babám, azóta is rengeteg tejem van, gond nélkül tudok fejni is, ha kell esetleg, mert megyünk valahová, a fagyasztó is teli anyatejjel. Mindegy, hogy cici vagy cumisüveg, bármiből probléma nélkül eszik, bár a cicinek jobban örül, abból jön magától is, nem csak akkor, ha szívja.

Elejétől a saját ágyában alszik, csak első éjjel aludt velem, mikor hazajöttünk, a környzetváltozástól megijedt egy picit. Egyszer, nagy ritkán kétszer kelt enni eleinte. Pár hétig a mi szobánkban volt a kiságy, de este nem tudott aludni tőlünk, zavartuk a tévével, beszélgetéssel, így áttettük a saját szobájába. Azóta az éjszakát is átalussza, este 7-8-tól alszik reggel 5-ig, szopizik fél órát, aztán háromnegyed 7-ig alszik még. Este így van időnk magunkra is, mert ugye korán fekszik (ehhez mondjuk mi szoktattuk hozzá a fél7-kor történő fürdetéssel, utána evés, alvás). Ja, viszont nappal ő sem alszik, vagy csak nagyon nehezen, ilyen 20 perceket, ahogy mások is írták, illetve ha tolom a babakocsiban, de ahogy megálltunk, ébred. Ez 6 hetes kora óta van így.

Összességében nekem abszolút nem nehéz, de tudom, hogy piszok mázlim van a babám habitusával, azzal, hogy ennyire magától értetődően ment a szoptatás, és hogy az elején szinte azonnal kiválóan összehangolódtunk. Na meg én sem vagyok egy magát apróságokon hülyére idegeskedő fajta. Kipihent és nyugodt vagyok, nagyon pozitívan élem meg ezt az időszakot. Most persze azt hallgatom, hogy jajj, majd úgyis vége a nagy nyugalomnak, nem lesz ez mindig így... van, akinek fáj, ha más jól érzi magát, mert neki mondjuk nem volt könnyű, és kérdés nélkül mindig egy földi poklot vázol fel. Ne hallgass senkire, várd meg, hogy milyen lesz a babád, és igyekezz nyugisnak lenni, úgy minden könnyebb :)

Akkor eddig szerencsed van :)

Enyem 1 eves es meg mindig 2-3 orankent kel ejjel, nappal sem alszik.

Jaj, hát ez nagyon sok mindentől függ :D

Két gyerekem van, és tök különbözőek. Mivel elég nagy a korkülönbség, nem úgy vagyok itthon a kicsivel, hogy mellette egy totyogós után is szaladgálnom kell, a nagyobb már iskolás, úgyhogy a két gyerek nem jelent dupla terhelést, hiszen van egy egészen önálló nagyfiam a kicsi mellett :)

A naggyal tényleg nehéz volt az első pár hónap. Eleve nehéz szülésem volt, nehezen szedtem össze magam utána, vérveszteség, vashiány, ezek miatt gyenge voltam eleinte. Nehezen ment a szoptatás is, mert le volt nőve a nyelve, ezért folyamatosan sebesre rágta a mellem, aztán csak lefejve fogadta el a tejet, utána egy kicsi ideig szopizott mellből, aztán tápszeres lett három hónaposan. Nagyon nehezen viseltem, hogy éjjel fel kell kelni, zombi voltam. Az első pár hónapban sokat sírt, főleg mert éhes volt, én meg tiszta stressz voltam, amiatt, hogy nincs elég tejem.

Kb. 3 hónapos lett, mire valamennyire összekaptam magam, akkor kezdte átaludni az éjszakát. Akkorra én is nyugodtabb lettem, és össze is szoktunk kellőképpen.

A kicsivel egész más volt, könnyű szülésem volt, szuper jó vérképpel jöttem haza a kórházból, gátmetszésem se volt, úgyhogy nagyon fitt voltam, tele voltam energiával. A szoptatással sem volt semmi gond, tejem is lett bőségesen, és bár még három és fél hónaposan is ébred éjjelente enni néha, szerencsére ez csak egyetlen alkalom, és egyáltalán nem fáraszt a dolog, mert csak felkelek, visszamegyek vele a mi ágyunkba, mellre teszem, és ő is, én is alszunk tovább, álmában szopizik, aztán ha felébredek, visszaviszem a helyére :)

Jó, az első két hét húzós volt, mert felcserélte a napszakokat, és éjjel akart volna bandázni, mászkáltunk is vele eleget éjszakánként, de szerencsére beállt a rendszer :) Na, ő viszont keményen hasfájós volt az első két és fél hónapban, az azért nem volt egyszerű. De nem volt ez sem annyira megterhelő, nem éreztem azt, hogy nincs energiám semmihez.

Egyébként meg jól mondod, van apukája is :) A férjem meg nem is csak tíz percet figyel rájuk, hanem bármennyit, ha itthon van. Szoptatáson kívül bármit meg tud ő is oldani, de ha úgy van, simán meg is tudja etetni a kicsit is, ha elmegyek valahová, mert tele van a fagyasztó lefejt anyatejjel, csak elő kell kapni és kész :)