Anyukák, most őszintén: tényleg olyan szörnyű az első pár hónap?

Az első gyerekkel könnyű volt.

Az első pár hétben velünk aludt, aztán átszokott a kiságyba. Fél éves korától egyszer kelt éjjel, akkor már tápszeres volt, majd egy éves kora után átaludta az éjszakát.

Pont olyan pacsirta mint én, általában ötkor kelek, ő meg fél hatkor.

Hát a második gyerek már más tészta.

Kicsi kora óta későn alszik este. A legjobban délelőtt alszik. Szóval mostanában úgy van, hogy 11kor Pótvacsi, alszik úgy kettőig, felkel, játszik, iszik még egy tápszert, majd olyan hajnali ötkor méltóztatik aludni.

Délelőtt 10ig. Délután kétszer egy -két órát szundit.

Sajna vele nincs játéktér, hogy pihenek amikor ő.

Most könnyebb mert a nagy délelőtt oviban van és tudok egyet szunditani még.

De a nyár baromi nehéz volt.

Az én kislányom 5 hetes és mióta hazajöttünk a kórházból élvezet minden nap.

Nyugodt baba. Eszik alszik, néha nézelődik, ritkán nyűgös.Nem éreztem eddig, hogy bármi nehéz vagy szörnyű lenne, inkább az ellenkezőjét tapasztalom. Olyan dolgokat is megcsinálok szívesen amit eddig nem vagy muszájból végeztem.

Például a pici születése előtt szinte semmivel nem lehetett rávenni, hogy elmenjek sétálni. Nem szeretek kint lenni. Inkább lakáskukac vagyok. Ennek ellenére egy hetes kora óta megyünk napi min 1,5 órát sétálni, és nincs tőle rossz érzésem. Vagy eddig utáltam vasalni (persze megcsináltam, mert senki nem csinálja meg helyettem), de most még ezt is sokkal vidámabban is szívesebben megcsinálom.

Tehát teljesen gyerek és hozzáállás kérdése.

Én mindig is úgy éreztem, hogy az én életem akkor fog értelmet kapni és célt nyerni ha lesz gyerekem. És igazam lett. Motivál, ösztönöz a puszta léte is.

Nekem nehéz volt eléggé, pedig nem volt kimondottan nyűgös baba a fiam, de egyedül neveltem, úgyhogy a napnak egyetlen pillanata sem volt olyan, amikor azt érezhettem, hogy nem kell folyamatosan készenlétben lennem, nem volt olyan, hogy nyugiban tusoljak, mert ha sírt, akkor ki kellett ugrani a kádból. De a legnehezebben tényleg az alváshiányt viseltem, amikor az elején tényleg kottára háromóránként evett (nem én szoktattam így, magától erre állt be), éjjel is. Mondjuk két hónap után átaludta az éjszakát, de addig olyan zombi voltam, hogy hihetetlen. Ehhez még hozzájött az, hogy nehezen tudtam szoptatni, mint utóbb kiderült, le volt tapadva a gyerek nyelve, de a gyerekorvos szerint nem volt. Aztán fél évvel később már szerinte is le volt tapadva, de azért az elején engem nézett hülyének, amikor mondta, hogy szerintem fel kéne metszeni. Úgyhogy vagy a szoptatással kínlódtam, vagy fejtem, vagy a begyulladt mellemet kúráltam. Meg mondjuk én az első itthon töltött héten amúgy is olyan voltam, mint a mosott sz_r, eleve vashiányom van, szülés után a béka segge alatt voltak az értékeim, pedig injekciót is kaptam a hátsómba, mielőtt hazaengedtek, de nem nagyon használt, kellett egy hét, mire észhez tértem nagyjából. Ja, a vasat meg nem mertem szedni, aki kapott már ilyet, az általában megtapasztalja, hogy a nagydolog nehezebben megy tőle, na hát nekem akkor más se hiányzott, amikor a gátsebem miatt amúgy se ment éppen könnyen. Fú, az is eléggé fájt, az első héten ebédelni is csak állva tudtam. Elég lassan gyógyult, pedig kentem rendesen mindennel, amire azt mondták, hogy segít rajta.

Most várom a másodikat, nyolc év után, és bár elég nehéz volt az első pár hét/hónap, de nem félek tőle. Biztos le leszek strapálva, fáradt leszek, nyűgös leszek, mit tudom én, de nem bánom. Egyrészt, elég sokat vártunk erre a babára, másrészt, ahogy te is írod, lesz apukája is, így azért annyira nem lesz vészes. És a férjem nem tíz percet fog rá vigyázni, amíg gyorsan letusolok, hanem tart, ameddig tart :) Ennyi kell. A szoptatáson kívül ő is mindent meg tud csinálni, vagyis hát majd megtanulja, nem olyan nehéz dolgok ezek.

Persze egy nagyon sokat dolgozó, vagy csak x naponta hazajáró apukával már nem annyira egyszerű a dolog, ott nagyon mázlistának kell lenni ahhoz, hogy ne merüljön ki totálisan az ember (nyugis baba, problémamentes szoptatás, stb.). De ahol az apuka emberi időben haza tud érni, ott jobb a helyzet szerintem. Persze ettől még általában fárasztó.