Milyen ember lesz ezek nélkül?

Egyedül nevelem a fiamat, panelban lakunk, nincs kutyánk, sosem volt még lagziban, szüreten sem.

Nincs kutyánk, macskánk, de még aranyhalunk sem.

Annyit keresek, amivel éppen kitartunk minden hónapban, nem szokta a nagyapja elvinni napokra nyaralni, nagymamái nincsenek.

És? Nagyon jó a humora már most, pozitívan gondolkodik, egy percig sincs megtörve.

Hatalmasakat nevetünk egy-egy séta közben, egy-egy mesén.

Sokszor együtt sütünk-főzünk, amikor csak lehet összebújunk, ölembe veszem, megbeszéljük az élet nagy dolgait.

Minden csak nézőpont kérdése.

Ha nem zárod be nincs mitől félned.

Tudom néha nehéz, hogy munka után mondjuk még lemenj vele sétálni vagy játssz vele valami vicceset, de hidd el, nem attól lesz boldog a gyerekkora, hogy elviszed lagziba.... Olyat se hallottam még, hogy valakinek egy családi eseménytől lesz jobb a humorérzéke vagy egészségesebb a felnőtt kora...

Kreativitás anyuka!!! Hajrá!

14 hónapos fiam van. Egyedül nevelem, a nyóckerben. A rokonok távol élnek, háromhavonta, ha látja a nagyszüleit. Az apja látogatja, de ő jóval idősebb nálam. És akkor most a másik fele: van egy macskánk, játszótérre, Margitszigetre, Állatkertbe járunk, néha Aquaworld is bejátszik, ha épp van rá keret. Közösen vásárolunk, megkérdezem milyen gyümölcsöt kér, elmondom az ételek, tárgyak nevét. Együtt "főzünk, közben zenét hallgatunk, énekelek, nem csak gyerekdalokat. Építőkockázunk, macskát fésülünk, tanítom, h hogyan bánjon vele szépen. Felmegyünk a Normafához, rovarokat nézegetünk, ha épp nagyon kipihent, este 8-fél 9ig benézünk egy közeli kávézóba a barátaimhoz, ott mászkálhat, nyomkodhatja a flippert, nézheti a pingpongozókat, valaki mindig az ölébe veszi, játszik vele. Ha esik az eső bunkert építünk, sőt, minő horror, mesét is szoktunk nézni, bár az még talán engem jobban leköt.

Nnnna, hát erről ennyit.

Panelban nőttem fel, nem jártam szüreten, lakodalomban 26 évesen voltam először, a rokonaim egy jelentős része az ország két másik felében, kisállatom az a pár darab hal volt, amit 12 évesen kikönyörögtem magamnak, kertünk nem volt. Elfogulatlanul állíthatom mások véleménye alapján, hogy se sótlan, se humortalan nem vagyok, a fiatalos lendület sem hiányzik belőlem.

A kérdésedre a válaszom az, hogy ha ezt a látásmódot neveled belé, akkoris csak részben tutdod elrontani ezzel az életkedvét, mert a külső környezet hatása is befolyásolja a személyiségfejlődést az általad gondoltakkal ellentétben. Szerintem magadat kellene helyreraknod, hogy normális anyja legyen, ha így gondolkozol az életről, egy szakember (pzsichológus) szerintem jót tenne.

Az a durva, hogy te már előre eldöntötted, hogy sz_r élete lesz a gyerekednek. Képzeld, én sem voltam sosem szüreten, sem lakodalomban (na jó, de, amikor egyéves voltam, de amúgy többet sosem), a fiam úgyszintén nem. Nincs olyan rokonunk, akinek szőlője lenne, és a családban időtlen idők óta nem házasodott senki. Én leszek hosszú idő óta az első, jövő héten, és igazából nekem is ez lesz az első lagzi életem során (amire emlékezni is fogok). A fiamat ötéves koráig egyedül neveltem, testvére nincs (vagyis most már lesz, de eddig nem volt, most meg már nyolc éves), meg semmiféle rokon gyerek sincs. Sosem gondoltam viszont, hogy ez befolyásolná a fiam személyiségét, legalább is olyan téren nem, hogy majd nem lesz humora, nem lesz családi történés, semmi. Pici kora óta imád hülyéskedni, nevetni. Állandóan poénkodik, néha kicsit el is veti a sulykot, de hát ez azért a gyerekekre eléggé jellemző. Mondjuk lehet, hogy azért, mert én viszont nem ástam el magunkat, mi jöttünk-mentünk kettesben is, otthon is sokat mókáztunk, mindig is megvoltak a kis közös hülyeségeink, amiken mi roppant jól mulattunk, és ez most is így van.

Most iskolás a fiam, és pont olyan, mint a többi gyerek.

És az sem igaz, hogy csak a család a meghatározó egy gyerek fejlődésében. Oké, a család az első számú szocializációs színtér, ez így van, de nagyon nagy szerepe van az óvodának, iskolának, egyéb kortárs csoportoknak is. A fiam pl. rengeteg szokást vett át az oviból is, ovis társaktól is, amiket nem itthon tanult, és máig emlegeti, hogy az oviban milyen vicces dolgok történtek, mint ahogy a negatív eseményekre is emlékszik persze, de a lényeg az, hogy ezek is élmények, emlékek a számára.