Miért hiszik sokan azt, hogy joguk van beleszólni, hogy mi legyen valaki más gyerekének a neve?

Ja, értem. Szóval a véleményét kötelező meghallgatnod, így érted a ráerőltetést. Ez sajnos embertípus kérdése. :)

Nekem is van egy csomó név, ami nem tetszik, soha nem adnám, mégsem oktatom azt, akinek tetszik. Ezért adtam másikat ugyebár. :) Nem vagyunk egyformák, de ez az fajta ember ezt nem tudja tolerálni. Pont olyan, mint ezen az oldalon, ha valaki ne úgy csinál, vagy tapasztal valamit, mint ő, akkor mindennek lehordják ész nélkül. Nem tudsz mit tenni, vagy letojod, vagy visszaoktatod, ez már tőled függ. Megváltozni nem fog, mert nem érti, hogy más másmilyen.

Ezen ne stresszeld magad, mindig vannak olyanok, akik jobban tudják, de ne foglalkozz velük.

Pl. nálunk mindkét nagyszülő páros kutyaneveknek tartja a gyerekeink nevét, a kislányunkkal például anyum és anyósom azt csinálta, hogy anyum ölelgette és puszilgatta, közben meg olyanokat mondott, hogy "Drága kis kutyakölyköm!", aztán meg összeborulva röhögtek anyósommal... :) Sógornőm majd felrobbant, hogy bunkók, engem meg nem zavart, mert a mai napig imádják őt is és az öccsét is. A lényeg, hogy ne stresszeld magad! :)

Ha nem fogadod el a reakciókat, vagy mindent rosszíindulatú beleszólásnak veszel, akkor tényleg minek mondod el, hogy milyen nevet tervezel? Természetes dolog, hogy ha az egyik ember mond valamit a másiknak, akkor a másik reagál rá. Ez nem beleszólás. Ha rossz stílusban reagál, na az teljesen más kérdés, ez esetben viszont témától függetlenül jogod van kinyilvánítani a nemtetszésedet. Ha elmondod a névtervedet, azzal feljogosítod őt a válaszra, sőt szinte kényszeríted rá, hiszen regálni illik, ennyiről van szó csupán. Vagy akkor tedd hozzá, hogy csak helyeslő reakciót tusz elviselni.

Amúgy ha elhalasztod a tényekkel való szembesítést a szülés utánra, akkor is látni fogod a reakcióikat az arcukon...

éppen várandósságom elején voltam - mikor még nem tudni, fiú vagy lány lakik odabent :) és gondolkoztam neveken, és olvasgattam, mi a trend, akkor figyeltem fel egy cikkre, egy celeb-csajszi, valami tévés, de nem emlékszem már hogy ki, azt írta - ők nem mondják meg senkinek, milyen nevet szánnak a gyereküknek, egyszerűen azért mert e téren MINDENKINEK VAN VÉLEMÉNYE, de ők meg nem akarják tudni, és így könnyebb :)

és milyen igazuk volt :) :)

ismerve a környezetemben lévő közelieket - akiket amúgy mind szeretek, de hát olyanok amilyenek - én is megmondtam, hogy van név, de nem árulom el. akkor jöttek az alkudozások, meg hogy nem lopják el, meg nem nevetlek ki, stb... míg végül elmondtam, mi az ok - és idéztem a cikkben is fellelhető gondolatot - és lássatok csodát, megígérték, nem kritizálnak, és akkor nyugodtan elmondhattam, ők meg pókerarccal nem kommentelték.

sajna ezt kell csinálni. ilyenek az emberek, én is ilyen voltam, amíg nem álltam át a másik oldalra.

ezt így lehet csak úgy látszik és emiatt nem kell haragudni, ez van. emberek vagyunk, mindenki hibázhat, nem direkt csinálják, nem esik le neki.