Tényleg kegyetlen vagyok? Szeretném kikérni más anyukák véleményét is

Felnőtt nő, felelős ember és anya vagy.

Azt nem értem, hogy ilyenkor, amikor "egy csapat öreg" elkezdi a kis mondókáját mondani, te vajon miért nem állsz a sarkadra és mondod, hogy pl.:

- elnézést, dolgom van, nem érek rá erre

- ne haragudjanak, nem ismerjük egymást olyan közelről, hogy ennyiből negatív kritikát legyen joguk megfogalmazni

- köszönöm szépen, nem kérek kioktatást, nem vagyunk olyan nexusban

Lehet ezt szépen, nem kiabálva, tisztelettel is mondani.

Miért kell CSAK azért, mert egy faluban laktok és te fiatalabb vagy végighallgatni mindezt nagy alázattal?

Határozottan, jó anyához, felelős felnőtt nőhöz illő tartással nyugodtan mond azt, hogy te erre nem vagy kíváncsi, nem tudják a hátteret, ne szóljanak bele a magánéletetekbe. Tedd hozzá, hogy nyugodtan meg lehet sértődni, de okuk nincs rá. Részedtől a falubelieknek kijáró minimális tiszteletet természetesen ezután is megadod, a gyermeknevelési kérdésekben viszont van neked szerető férjed és már élettapasztalt édesanyád/anyósod, ha kérdésed lesz, van kihez fordulni, nem kell az utcán ezt hallgatnod idegenektől.

:)

Ha meg hagyod magad, akkor nem szóltam- csak készülj fel, hogy egyre rosszabb lehet.

Te döntesz.

Szerintem senkinek semmi köze hozzá, hogy nektek hogyan jó, és mi a napirendetek.

Ne hagyd, hogy beleszóljanak, te tudod, hogy a gyerekeidnek mi a jó.

Az idősek mindenbe beleütik az orrukat. Ignoráld őket.

1. vagyok ismét.

Ha elfogadod tőlem ismeretlentől: én egyáltalán NEM MAGYARÁZKODNÉK idegeneknek.

Ha rád támadnak, hogy miért mentek, akkor elköszönsz és NE magyarázkodj, mert az ilyen minden lében kanál emberek ezt mindegy önigazolásnak veszik arra, hogy belekontárkodjanak az életedbe.

Senkinek semmi köze hozzá.

A kérdésre válaszold, hogy MERT ÍGY ALAKULT vagy MERT ÍGY DÖNTÖTTEM :)

Tényeket közölj, ne magyarázkodj, de ez is a legnagyobb maximum, amit erre érdemes fordítani.

5 perc a kioktatásra és a magyarázkodásra- még ez is sok! :)

Most már tudod, hogy ezeknek az embereknek csak köszönni illik talán, mást nem.

Elkezdi a kis mondókáját és közlöd mosolyogva, hogy

"Köszönöm Ili néni, most megyek, dolgom van, minden jót!"

Ennyi és nem több, lerázod nyugodtan, gyorsan, határozottan úgy, hogy nem mondasz olyat, mibe bele tudnak kapaszkodni, amit tovább lehet fűzni.

Ne állj meg, menet közben mondjad, ha megállsz, akkor nehezebb tőlük szabadulni.

Mosolyogj, köszönj, ennyi.

Elnézést, ismerjük egymást? Mert te sem szólsz bele ismeretlenül más dolgába. Reméled, legközelebb nem történik ilyen.

Ők meg nyugdíjasok, mit keresnek ilyen korán az utcán, miért nem érnek rá később elindulni?

A te gyerekeid pedig igenis szeretnek oviba menni, és ne emeljék fel a hangjukat, mert még megijed tőlük a kicsid.

A városban sokkal korábban bent vannak az oviban.

Tényleg rossz így ez a helyzet, de semmiképp sem az elmérgesedés felé kellene venni az irányt, hanem a jó viszony felé, különben pokol lesz az életetek. Talán meg kellene lepni őket egy kis jótanács kérésével, pl szilvalekvárt fogok főzni, maga tudna-e valami praktikát hozzá? Apró gesztusokkal, kedvességgel, előzékenységgel, rokonokról érdekődéssel, de emellett határozott fellépéssel, hogy lássák, nem vagy puhány.

1./7. hozzászólóval teljesen egyetértek. Sajnos az ilyeneknek az, hogy BÁRMIT elárulsz az életedből (korán keltünk, gyerekek menni akarnak) vagy egy lerázó mondatnál többet mondasz az magyarázkodás.

Nem baj egyszer, hiszen nem voltál felkészülve, valószínűleg nem vagy nem sűrűn kerültél hasonló helyzetben.

Figyelj rájuk. Tényleg csak mentében-futtában köszönj nekik, ha megszólnak mondd, hogy "maguknak is szép napot" és mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj. Különben ledarálnak. Pletyizni így is fognak Rólad, viszont szemtől szembe nem mernek majd kikezdeni. Az ilyet mindig türelemmel, mosolygással, lerázással kell kezelni. Amit valaki írt, hogy kérj tanácsot tőlük. Lehet azt is, de én várnék vele. Addig míg látom, hogy abbahagyták ezt a viselkedésmódot... mert lehet, hogy ez csak első körös próba volt és később lenyugszanak, de az is lehet, hogy ha tőlük kérdezel az is kiderül, hogy életedben nem főztél lekvárt és még a fakanalat se tudod merről kell fogni, de még a gyerekszülést sem tudtad nélkülük. Legyél kedves, de óvatos. Figyeld az "áramlásokat", a hangulatok változását. Hogy képmutatás-e vagy tényleg elfogadtak.

Az eredeti kérdésedre válaszolva: az élet kegyetlen, hogy fel kell kelni mindenkinek olyankor amikor nem akar. Örülj ennek a kivételes napnak és reméld, hogy lesz még ilyen, amikor szívesen szaladnak az oviba :D