Kis korkülönbség tesók között (19 hó) segítség nélkül bevállalható e?

szia!! én nem anyaként tudok véleményt mondani, hanem mint ex babysitter. a családnál, ahol dolgoztam volt egy akkor 4 hós ikerpár, egy kislány 4 évesen és egy kisfiú 5 évesen. Napi 12 órában felügyeltem őket, 4 gyereket a legtöbbször egyedül. hát nem mondom, hogy nem volt nehéz, de megoldható volt. itt szerencse volt, hogy a nagyobbak jól eljátszottak együtt, szerettek meséket nézni, ha leültünk rajzolni, "tanulni" egymástól lesték el a feladatokat. egy szobában aludtak, együtt fürdöttek, szóval a napi ritmusuk egy volt. de ugye ők már csak nagyobbak voltak.

biztosan nem lesz egyszerű, főleg az első 1-1,5 évben.

remélem, valamennyit segítettem.

Szia!

Én két gyerekkel vagyok egyedül a párommal. De nálunk a kor különbség 3 év 10 hónap. Én nem mertem bevállalni. Sajnos nekem itt nincsenek ismerőseim akik segítenének vagy akivel csak beszélgethetnék.

Remélem kapsz majd pozitív válaszokat is. Én nem mertem felvállalni. Így is néha nagyon nehéz, pedig a nagy már óvódás.

biztosan van sok előnye, de hátránya is a kis korkülönbségnek. mindenki mást mond.:)))

Szép napot jó babázást. S kívánom nyugodt gyereked maradjon.

Ez attól is függ menyire "örül meg" körülötte anya-apa:)

Szia!

A barátnőm kisfiai között 1 év és 2 nap van:) (jelenleg 3 és 4 évesek).

A párjának szülei a közelükben laknak, de inkább sajnos hátráltatják sok mindenben, mint hogy segítenék:(

Nem könnyű, de hozzáállás és persze nevelés kérdése!

A kicsi korkülönbség miatt a pici szinte együtt fejlődik a naggyal, együtt játszanak, egymás barátai. Jó testvérek. Vanak nehezebb és vannak könnyebb napok. Na de ez nagyobb korkülönbségnél is előfordul, ugye?

Sok türelemmel, önfeláldozással és örömmel jár, mint általában a gyermeknevelés.

Így, hogy előttem a példájuk, én be merném vállalni. Az egyetlen bökkenő, hogy én még csak az elsőt várom:)

Szóval, rajtatok, főleg rajtad múlik!

Szia!

Én nekem pont ennyi idő lesz a nagy és kicsi között ha megszületik. Nekem nincs senkim a közelemben, párom sokat dolgozik, mondhatni alig van itthon, de ha itthon is van pihen. Ha már így alakult, megtartom, és felnevelem. Nagyon nehéz lesz, ahogy elöttem írták az első 1-1,5 évben. De hosszútávon csak jó lesz.

Remélem adtam egy kis bíztatást.

Szia! 3. válaszoló vagyok. Úgy tapasztaltam, meglepően ügyesek és fogékonyak az ilyen pici gyerekek is. És mivel van már egy "nagy", meglepően sokat tudna neked segíteni, nem is gondolád! Én a mai napig meglepődök a barátnőméket látva! Tényleg neheéz az elején, nem tagadás, de aztán lenne egy kicsi segítséged:), aztán pedig meglepően jól lefoglalják egymást.

De ez nem rábeszélés!

Én dolgoztam bébiszitterként egy családnál, ahol 14 hónap különbség van a 2 baba között. A nagyobbik 5 hónapos volt, mikor hozzájuk kerültem. Az anyuka nem számíthatott az apuka segítségére, a nagyszülők is messze laktak (külföld, illetve a város másik vége, 2 órányira...).

De nagyon jó ritmust alakítottunk ki a babáknak, a nagy időben fel lett készítve, hogy a pociban szintén baba van...

Ha nagyként kezeled a nagyot, felnőttként bánsz vele, akkor a segítségedre lesz. És tartsátok be mindenképp a napirendi pontokat, mert ha borul, óriási lesz a káosz!

Én bevállalnám mindenképp, és azt sem felejtsd el, hogy később csak az előnyükre válik, ha megtanultak időben alkalmazkodni, a testvéri kötődésről nem is beszélve!

Ja, és gyakorlatilag én voltam a babákkal egyedül, mert hiába nem dolgozott az anyuka, de egyetemre járt, majd államvizsgákra készült, szóval, tulajdonképpen ott sem volt, csak a peluscserénél találkoztunk vele!