Mit gondoltok az "árulkodásról"? Mi számít annak, mi nem, és ezt el tudja-e dönteni egy gyerek egyértelműen?

Kisiskolás fiammal beszélgettem arról, hogy náluk a tanító nénik azt mondják, nem szabad árulkodni. Az árulkodás szerintük az, ha nem magadnak kérsz segítséget, hanem mást „köpsz be”. Nekem úgy tűnik, a konkrét esetekben gyakran nem sikerül a gyerekeknek jól felmérniük a helyzetet. Van olyan gyerek, aki akkor sem mondja el a rossz dolgokat, ha kérdezik.

Az alapfelállás nyilván az, hogy ne rohangáljon a gyerek folyton a felnőttekhez, tanulja meg megoldani a problémákat. Persze ha valaki mondjuk veri, akkor fordulhat a tanítókhoz segítségért.

De mi van akkor, ha pl. Pisti veri Jocót, és ezt látja Benő? Ahogy a fiam – szerintem teljesen jogosan – felvetette, ilyenkor két választása van Benőnek: vagy odamegy, és leüti Pistit, vagy szól a tanítónőnek. Viszont azt mondja, az utóbbi esetben árulkodásnak veszik a dolgot, hiszen nem a saját ügyébe szólt bele. Szóljon Jocó, ha verik! Node, mi van, ha Jocó nem tud/mer szólni a felnőttnek (mert épp verik, vagy mert attól tart, még többet kap, ha „beköpi” Pistit?

És valóban jó-e, ha egy gyerek tétlenül nézi, hogy mást bántanak? Szerintem az, aki szemet húny ilyenkor, pont annyira hibás, mint az agresszor.