Miért van az, hogy a legtöbb nő aki terhes lesz betegségként kezeli az állapotát?

:)) Nálunk nem én voltam ilyen "parázós" a terhességem idején hanem a barátnőim. Jaj, ne egyél ezt, meg azt (pld. hurka-kolbász?) meg tojáshabos sütiket. Hát én csak néztem rájuk, mint a birka... Persze ettem mindent ami jól esett, (mértékkel), sőt, még néha kólát is ittam amikor azt kívántam.

A gyerekkel sem vagyok így bezizzenve. Pld. nekünk sose volt légzésfigyelőnk. Ezen a barátnőim is megütköztek, és itt is sokan lepontoztak, ha egy ilyen kérdésre válaszoltam... Ezért inkább már nem is válaszolok én sem az ilyen kérdésekre, hogy "Megcsípte a hasam egy szúnyog, lehet-e a babámnak baja tőle?" Ez komoly!! Volt egy ilyen kérdés is nemrég! :)))

Szia!

Akinek már van gyermeke, érti, miről szól ez az aggódás.

A terhes nőnek és az anyának is fokozottan kell figyelnie magára. A terhesség tényétől kezdve a gondos anya már nem egy ember, hanem két emberért felelős. Ez egy genetikai kód, ami szerencsére a legtöbb anyában működik is.

Engem inkább az bosszant, ha egy terhes vagy kisgyermekes anyát nem kezelnek úgy, mint aki valódi terhet vállalt az életben. (Nem engedik előre az ajtóban, nem ülhet az orvosi rendelőben, nem tudja megvenni az egészséges ételeket gyermekének, elvárják tőle, hogy fél év után ismét aktívan dolgozzon szülés után.......)

Minden terhesség más. Nagyon szerencsésnek tartom, ha valaki végig a terhessége alatt aktív tud maradni, mintha misem történt volna.

Van, aki a munkahelyről tud menni szülni, van, aki a beágyazódástól kezdve görcsöl, pecsétel, ájuldozik, hány...

Na és az indukált terhes inszemes, lombikos anyukák meg legjobb, ha a 12. hétig csak feküdnek, olykor az orvos végig veszélyeztetté nyilvánítja a terhességüket.

Utolsó vagyok véletlenül elküldtem.Vigyázni kell magára egy kismamának ez jogos,de tényleg nagyon sokan túlzásba viszik.Én pl.nagyon kívántam a buborékos üdítőket,vízet mindig mondták,hogy dehát azt nem szabad.Kívántam,megittam nem litetszámra persze,de ittam.Semmi bajom tőle,sem a lányomnak.És még jó pár étellel voltam így.A dokim mindig azt mondta,ha kívánom egyem csak mértékkel.

Amúgy nekünk sem volt légzésfigyelőnk,az evéssel kapcsolatban is és minden mással az ösztöneimre hallgatok.

Teljesen igazad van. Ma már nem áldott állapotként kezelik, hanem betegségként. (kivéve tényleg az olyanokat akik az elejétől veszélyeztetett terhesek)

Sok olyan kérdést és választ olvastam amitől a falra tudtam volna mászni. Sokan annyira túlzásba visznek dolgokat, burokban akarják felnevelni a gyereket. De az ő dolguk.

Ha meg lemered írni a véleményed ezerrel lepontoznak, (nem mintha zavarna, ezt a hülye pontozást is valami beteg ember találta ki, és a többi beteg ember ezen éli ki magát.)

Én imádtam terhesnek lenni, dolgoztam is volna, ha nem rúgnak ki. Nem aggódtam a leleteken látott eredmények miatt, kólát ittam és kávéztam, csípős pacalt ettem, ha vidékre kellett utazni és a rokonok mondták, inkább ne menjek, mert megterhelő... azt mondtam nem beteg vagyok, csak állapotos. Persze a 37. héttől alig bírtam dokihoz is menni, annyira nyomott a babám feje, hogy lépten nyomon bepisiltem. :)

Viszont a születése után depis lettem, nem ehettem szinte semmit, mert mindentől fájt a hasa, almaleven, rántott levesen, paprikás krumplin és tésztaféléken éltem, nem csoda hogy el is ment a tejem. A 3 hónap kemény hasfájás után lenyugodtam én is, a babám is. Nem rohanok vele percenkét a dokihoz, sőt félek, hogy túl ritkán lát minket, 6,5 hónaposan voltunk utoljára tanácsadáson... már 9 hónapos. Azt sem tudom hány kg. Itthon nem méregettem mennyit eszik, hízik, kakil... evett amennyit akart, jól elvolt.

Szóval embere válogatja, van aki aggodalmasabb van aki nem.