Nagymamának mennyi beleszolása van az unokák nevelésébe?

Nagymama!

Te már felneveltél egyet, kettőt, nem tudom hányat, most fogadd el, hogy a gyermekeden a sor, és ő tudja a legjobban, hogy a SAJÁT (tehát NEM A TIED) gyerekét hogyan neveli.

Leírásod alapján tökéletes a kisfiú, te pedig valószínűleg közel jársz ahhoz, hogy a gyereked és párja megutáljanak, ill besokalljanak tőled.

Válaszolva a kérdésedre:

Nulla jogod van bbeleszólni, Neked egyetlen dolgod SZERETNI az UNOKÁT és pont.

A kisfiamat ahányszor orvoshoz vittem-viszem, akár a kötelező éves szűrővizsgálatra is, mindig elmondja a gyerekorvosunk, vagy akár idegen orvos, hogy milyen ügyes, okos, látszik, hogy mennyit van vele foglalkozva és ahányszor megyünk az utcán is, mindig mondják, rokonok, ismerősök, idegenek.

És elmeséljem kedves kérdező, hogy 21 hónaposan ő is aztán evett egyféleképpen, kb. mint a malacok, viszont utána szépen megtanulta és nagyon szépen evett egyedül, 3 hónappal a 3. szülinapja előtt lett szobatiszta, 1 hónappal később már éjszakára sem kellett pelenka, 22 hónapos kora óta beszél önállóan, összetett mondatokban és ő ezzel nagyon előrehaladott állapotban volt, ugyanis a korabeli gyerekek egyáltalán nem beszéltek folyékonyan 22 hónaposan.

És mivel nem vagy egész nap együtt gondolom az unokáddal, így nem látod, hogy mennyit foglalkozik vele az anyja vagy mennyit sem! Az, hogy te úgy látod, hogy magának van, az nem jelenti azt, hogy tényleg csak magának van. Amennyit kell, gondolom annyit foglalkozik a gyerekkel, ha meg a többi idejét magára tölti, hát nagyon jól teszi! Egy gyereknek sem vált még előnyére, ha az anyja egész nap csak vele volt elfoglalva!

És nagyon anyás? Képzeld én a fiamtól még a wc-re sem tudtam elmenni, ha valahová el kellett mennünk, ahová nem vittük magunkkal a fiunkat, kb. 3 éves koráig sírt és úgy kellett szó szerint elszöknünk, míg a nagyszülők lefoglalták valamivel.

Szóval képzeld el, kedves kérdező, egy teljesen normális, a korának megfelelő fejlettségi szinten lévő unokád van!!!

Úgyhogy inkább ne is szólj bele, maradj magadnak! Volt lehetőséged, voltak a te gyerekeid is, vagy gyereked kicsi, akit úgy neveltél, ahogy gondoltad, úgyhogy legyél már olyan kedves és add meg ezt a lehetőséget a gyerekednek vagy gyerekeidnek is!

Olyan szomorú vagyok, amikor ilyeneket olvasok. :(

Egy nagymama dolga az lenne, hogy erőt a fiatal szülőknek, esetleg ötleteket, de nem ilyen jellegű kritikát, ráadásul kéretlenül és agresszíven. Ahelyett, hogy büszke lenne az unokára és a talpraesett szülőkre... pff...

ÉS a legszomorúbb, hogy tönkreteszi a jó kapcsolatot a szülőkkel, a hozzáállás megmaradása esetén a gyerekkel is, ahogy érezni fogja, hogy lenézik és kritizálják a képességeit, aztán tíz év múlva ott lesznek, hogy szerencsés esetben havi egyszer látja majd, akkor is azért, mert a szülők veszekednek vele, hogy "hát végülis a nagymamád, muszáj...".

Nem lenne szebb szeretni és békén hagyni őket? Akkor talán megmaradna az érték a kapcsolatban, a valódi érték, nem az, hogy hány évesen vette le a pelenkát (iskolásan senki nem hord pelenkát, felesleges a verseny).

Édes Drága Nagymama!

Egy 21 hónaposnak még nem kell sem kanállal szépen enni, sem szobatisztának lenni. Az én fiam 3 éves elmúlt, mire szobatiszta lett, de egyáltalán nem érzem,hogy rosszul csináltam volna. Sőt, akkor vétettem hibát, amikor a nagyszülői nyomásnak engedve, elkezdtem "erőltetni" a bilibe kakilást. Akkor már a bölcsiben párszor belekakilt a wc-be, és erőltettem,hogy itthon is csinálja. Az eredmény az lett,hogy félévig a bölcsiben sem akart belekakilni. Jól össze is szidtak a gondozók! Aztán 3 éves kora után, amikor már láttam a jeleket, levettem róla a pelust és láss csodát, egy hét alatt éjjelre is szobatiszta lett. Ő ekkor ért meg rá.

Tudom,hogy sok nagyszülőnek 20-30 év távlatából megszépülnek az emlékek. Anyukám állítása szerint és még nem voltam egy éves, amikor szobatiszta lettem. Szinte kizártnak tartom. Max. azt tudom elképzelni,hogy ráültetett a bilire és néha belesikerült pisilni.

Ahogy anyósom is magyarázza,hogy a férjem már 3 évesen tudott úszni. Erre a férjem mondta,hogy hát neki van egy emléke úgy 6 éves kora körül, hogy a Balatonon vannak, és kristálytisztán emlékszik,hogy nem tud úszni.

Szóval a kérdésre válaszolva, semmi. Semmi beleszólása nincs. Tanácsot adhat, aztán vagy megfogadják, vagy nem.

Kedves kérdező!

Értem én, hogy aggódsz a gyerek miatt, és jót akarsz. Sejtem, hogy mi lehet a gondod, de talán nincs igazam.

Gondolom, a te gyereked hamarabb kezdett el beszélni, az enyémek is egyébként. De ettől ez még nem elmaradás, nem egyformák a gyerekek. Régebben szűkebbek voltak a határok, korábban kezdték a bilizést is, mert nem voltak ilyen jó pelusok sem. Most a legtöbb gyerek 2,5-3 évesen lesz szobatiszta, ez teljesen normális. A mi generációnknál gyorsabban ment, mert nem volt választás. Azóta sokmindenre rájöttek, pl. az idegrendszer működésére, ami a kicsiknél akadályozza ezt a folyamatot, de fejlődik és ha készen áll, akkor bilizni fog. Tehát nincs a gyerek elmaradva semmivel a leírásod alapján, mert nincs kőbe vésve már, hogy mit mikor kell csinálni, határok vannak.

De segíthetsz. A beszédet fejleszti, ha sokat mesélsz, énekelsz neki, képeket nézegettek, megnevezed, amire ránéz, stb.

Gyógypedagógus