A Waldorf intézmények miben különböznek a hagyományos intézményektől?

Ha most elkezdeném neked a különbségeket ecsetelni, akkor egy regényt kéne írnom. Teljesen más a "tanítási" elve a reformpedagógiának, mint a hagyományosnak. Én csak abban az esetben raknám ilyen intézménybe a gyerekemet, ha sérült. Nekik tökéletes, ebben nem kételkedem.

Több ismerősöm is járt ilyen jellegű iskolába, és sokan azért hagyták ott, mert egyszerűen kevés volt nekik, nem fejlődtek. A spirituális felfogást is kritizálták, kicsit tényleg szektás jellege van.

Egyetemre/főiskolára is nagyon kevesen mennek közülük, akiknek valahogy sikerül, azok pedig művészeti/bölcsész irányba mennek, ezekből pedig nagyon nehéz megélni. Jól gondold meg. Van egy reklám videójuk, azt érdemes lenne megnézned, akkor megértenéd.

Huhh, tényleg nagyon hosszú lenne elmesélni a különbségeket, ehhez inkább használd a Google-t. Tagadják, de hozzájuk inkább tanulási nehézségekkel küszködő, vagy sérült vagy viselkedészavaros, tehát problémás gyerekek járnak, akik a normál iskolarendszerbe nem illenek, nem tudnak beilleszkedni, felvenni a ritmust.

Totál másképp néz ki egy tanítási óra, sőt egy tanítási hét (epochális oktatás van), nincs jegyekkel osztályzás,teljesen más elvek mentén oktatnak. pl. náluk nem gáz, ha a harmadikos gyerek még nem olvas. Óriási lemaradásban vannak a kortársaikhoz képest, hiszen a Waldorf suli a gyereknek egy nagy játszótér, szó szerint alig tanulnak valamit. olvasd el a programjukat, el fogsz ájulni, h kézműveskedés, meg mesehallgatás, meg természetes anyagokkal játszás, euritmia, stb. De mikor tanulnak? az a baj, h aki hozzászokik a waldorfos kikímélt életmódhoz, az óriásit koppan majd az életben, hiszen nincs waldorfos főiskola,egyetem, ott kőkemény számonkérés van, vizsgák, jegyekkel osztályzás, hajtás, ugyanez a munkahelyeken. Jaj annak a gyereknek,aki a mesevilágból kiesve a valóságban találja magát.

Sajnálom hogy megint csak olyanok jönnek ide a közhelyeket írogatni akiknek nincsen személyes tapasztalatuk a waldorf oktatássaL?

Viszont ha nincs,akkor milyen jogon alkotnak véleményt,és írnak olyat,hogy alig mennek főiskolára,egyetemre,alig tanulnak,alig tudnak valamit?

A waldorfosok ugyanazt tanulják,ugyanazt KELL megtanulniuk mint minden más állami iskolában csak teljesen másképp,más módszerekkel teszi.Egy waldorf gimiben ugyanazt az érettségit kell lerakni,nincs külön érettségi gyagyásoknak.

Ez is egy unalomig ismételt közhely,hogy kikímélik a gyerekeket,aztán majd koppannak az életben.Egészséges felnőtt úgy lesz egy gyerekből ha szeretettel veszik körül,akik ilyen butaságokat írnak,azok vajon miben hisznek? Hogy terrorizáljuk a gyereket? Mert ha kedvesek vagyunk és szeretjük őket,akkor majd balf.szok lesznek? Legalább gondolnátok át mikor ilyet írtok.

A +1 évet mindenki belekalkulálja aki ezt választja,persze egy sima állami iskolához képest óriási a különbség,de őszintén baj ez? Mindenki szidja az oktatási rendszert,már az alsósok is stresszelnek,megy a hasuk,fáj a hasuk,ez legyen a követendő példa? Szerintem nem.

Lehet plusz egy évet tanul az ember,de teli önbizalommal lép ki az letb,nem szorongásokkal,hogy mi várhat rá,mikor már az iskolában is megalázták.Mert lássuk be állami szinten aki nem jó tanuló azt megalázzák a tanárok,tisztelet a ritka kivételnek.

Hogy lehet szakmai az a vélemény, miszerint a művészeteknek nincs köze a matematikához, fizikához, aki szerint megtalálni önmagad, szívvel-lélekkel pályát választani és úgy készülni rá az idő elpocsékolása?

Na, pont az ilyen gondolkodású tanárok nem kellenek nekünk! Akik szerint bemagolni néhány évszámot és definíciót, fontosabb, mint lelkileg és emberileg megérni, rájönni milyenek vagyunk, fejleszteni az önismeretünket és szociális képességeinket. Az egész gimis anyag benyalható egy év alatt, de az ez alatt a négy év alatt szerzett tudás önmagunkról, az önbizalom növelése nem behozható. Ennyi lelki sérült gyereket, mint aki az állami rendszerből kijön, ritkán látni. Fogalmuk sincs, mik akarnak lenni, egyetlen szempontjuk a suli végén szerezhető fizetés, nem tisztelik sem a természetet, sem a saját egészségüket, nem tudatosan élnek, csak bele a világba, és majd lesz valahogy.

CSak pár negatív Waldorfos tapasztalat:

"Márpedig szabadság és kreativitásfejlesztés ide vagy oda, igenis kell tanulni is az iskolában... A Waldorf iskolában meg nem kell. Lesz a gyerekből egy boldog, kiegyensúlyozott, kreatív, de tökéletesen tudatlan ember, aki semmihez nem ért, és nem is lehet tanítani, mert az alapjai hiányoznak.

Ennek a gyereknek a szülei szerencsére 4 év után rájöttek, hogy ez nem jó. Ötödikben sorozatban kapta az egyeseket minden tárgyból, hiszen 11 évesen életében először szembesült azzal, hogy tanulni és gyakorolni is kell... "

"Két barátom volt, akik már egész korán kezdtek Waldorfban és gimit is Waldforfban végezték (Dunakeszi).

Továbbtanulással nem is szaroztak annyira esélytelennek tünt."

"Több éve a Waldorfot szemeltem ki, hogy majd ide fog járni a gyerekem. Aztán ősszel elmentünk egy bemutatóra és 10 perc után kifordultunk az ajtón. Amiről nem nagyon esik szó, az a spirituális "szósz", ami nem jön be nekem..."

"Az én ismerősöm is elmenekítette az oviból a gyerekét, pedig ő maga ott dolgozott."

Na mindegy, még milliót tudnék idézni,ha a kérdezőt érdekli, ő is megtalálja.