Hogy választottatok nevet a babának és honnan tudtátok, hogy az lesz az igazi? Hisztek abban, hogy a baba "megsúgja", csak figyelni kell? (bővebben lent)

Nekem kb 15 éves koromban eldőlt, hogy ha fiam lesz, 2 név közül fogok választani. Az egyik nem ment a férjem vezetéknevéhez, így a másik lett. Nem volt "beleszólása" a babának.

Ha lányunk lett volna, a férjem nevezte volna el.

Nem a baba súgja neked, hanem az tettszett, és az a favorit neved, csak mások leszólják, ezért bizonytalankodsz. Ennyi. Semmi misztikum.

Esetleg elárulod mi az a név?

Ha mindig oda jutsz vissza, akkor az az igazi :-)

Mi úgy találtuk, hogy olvasgattuk a listát, mindegyikhez volt valami kifogás, egyszer csak meglátott egyet a férjem, kimondta és rögtön rájöttünk, hogy ez az, nem volt kifogásunk.

Nekem nem súgott a babám :)

Tetszett egy név, a kolléganőmet is így hívták akivel egy szobában dolgoztam akkoriban. Így ezt a nevet kapta. :)

Én teljes mértékben hiszem, hogy így van. Mielőtt teherbe estem volna, már régóta téma volt köztünk a gyerek (végülis akkor már 6 éve együtt voltunk, házasok voltunk, evidens volt, hogy gyereket is szeretnénk) és akkor nagyon sok nevet esélyesnek találtunk.

Aztán Szentivánéjkor voltam 6 hetes terhes, és akkor csak úgy beugrott, hogy az Iván név lenne a legtökéletesebb a mi kisfiunkra (előtte még csak említés szinten sem jutott eszünkbe). A párom is egyet értett. És olyannyira nem jött képbe más név, hogy még lánynevünk sem volt. Még szerencse, hogy fiúnak született ;) Én biztos vagyok benne, hogy ő sugallta.

A legenda szerint én magamnak választottam a nevem. :)

Állítólag apukám már órák óta be volt zárkózva a mellékhelyiségbe amikor anyu megkérdezte hogy jól van-e, mire apu közölte hogy jól csak olvas. Mit? kérdezte anyu. Amikor az írónő nevét kimondta apu akkor én rúgtam egy határozottat, az volt állítólag az első érezhető rúgásom. Onnantól kezdve nem gondolkoztak más névben, még fiúban sem, de szerencsére lány lettem. :)

Mi a férjemmel nem vagyunk közös nevezőn a nevek ügyében, így mind a 3 gyermekünk névválasztása nehéz feladat volt.

Kisfiunk neve körül nagy harcok voltak, végül mind a kettőnk engedett és egy 3. nevet választottunk. Ahhoz ragaszkodtam, hogy férfias név legyen.

Nagyobbik kislányunk neve nekem a nagy szerelem, kamaszkorom óta tudtam, hogy ha lányom les, akkor ez lesz a neve. Férjem szerint is szép, de mégis mást szeretett volna, de én nem engedtem.

Kisebbik lányuknál nem tudtunk dűlőre jutni, így 2 nevet kapott, egyet apától és egyet tőlem.

Én abban nem hiszek, hogy magának választja a baba, de persze, aki hinni akar benne, az úgyis hinni fog, szíve joga.

Nekünk lánynevünk már évek óta volt több is, fiúban viszont képtelenek voltunk kiegyezni. Ami nekem tetszett, a férjemnek nem, és fordítva. Volt végül 2-3 név, amit egyikünk se utált, és abban maradtunk, hogy ha fiú, azokból választunk, de ennek egyikünk se örült igazán, mert azok is olyan közepesen elmegy kategória voltak mindkettőnknek.

Lány névnél az volt a baj, hogy közösen választottunk két kedvencet, amit mindketten imádtunk - csak épp a sorrendben nem tudtunk megegyezni, ő az egyiket akarta az első babának, én a másikat :D Aztán mikor terhes lettem, született egy kislány az ismerőseinknél, akit elneveztek úgy, ahogy én akartam volna a mi babánkat, ha lány, így maradt a férjem által választott név. Kicsivel később kiderült, hogy lányunk lesz, eléggé megkönnyebbültünk mindketten, hogy akkor megvan a neve, nem kell tovább szenvedni ezzel :D 2 hét múlva születik a kisasszony, annyira megszoktam a terhesség alatt, hogy a nevén emlegetem, hogy ez már jobban is tetszik, mint amit én akartam eredetileg :) De az tuti, hogy ha a második is kislány lesz, akkor azt a nevet kapja, akkor is, ha 50 gyereket neveznek el úgy. Ebben már Apával is egyetértünk :)