A csecsemő tényleg traumaként éli meg ha a szülők vele egy szobában élnek nemi életet miközben ő alszik?

Nem éli meg traumaként, ezek szerint nekem sok ismerősömet érte trauma gyerekkorában :) Érdekes egyik életében sem vettem észre, hogy ez gond lett volna (sem kapcsolati, sem szexuális szinten).

És mi is szoktunk szeretkezni (nem vadul szexelni), ha este elalszanak. Az egyik 9 hónapos a másik már 3 éves.

Nem vagyunk aberráltak és ettől a gyerekek sem lesznek azok. Van külön szobájuk tehát nem ez az általános, de amikor betegek oda vannak költöztetve a szobánkba ágyastól.

És ne tévesszük már össze azt, hogy valaki a gyerek előtt (tehát amikor ébren van) vagy mellette (amikor alszik) csinálja. És amikor ott a gyerek is, biztos senki nem a vad ágyjelenetekre gondol. Nem mondom, hogy ha lehet el kell kerülni, mert persze a párnak is jobb úgy, de van amikor ez nem megtehető.

Nálunk van egy öltözőparaván, amit az ágy és a kiságy közé nyitok.

A konyhaajtó üveges, ha meg a fürdőbe megyünk, ott aztán tényleg nincs lehetőség a szétugrásra, ha a nagyobbik mászkálni kezd éjjel.

A szobaajtót becsukjuk, nyikorog, szóval meghallom, ha mászkál. Ráadásul az ágyban el is tudjuk takarni magunkat.

De ezt a logikát követve tényleg sokan lelkisérültek lehetnek, hiszen errefelé anno egyszobás parasztházak voltak.

Sőt, nagyimnak már két fia volt, mikor a dédapám háza leégett. Fél évig mamáméknál laktak, rá öt hónapra nagyimnak megszületett a húga.

Mikor rákérdeztem nagyimnál, hogy kijártak-e a konyhára, felháborodott, hogy "ott ahol eszünk?!"