Melyik a kedvenc fiú nevetek?

Tihamér. Utál érte az uram.

Lázár, Hunor

Dániel, Tamás, Martin, Dávid, András, Máté, Marcell, Gergő, Gergely :)

Henrik, Aurél, Ben. :)

Róbert. És ami a legjobb benne, hogy nemzetközi (Külföldön tervezek élni, és ez az a név, ami 1 az abszolút kedvencem, 2. angolul és magyarul is használatos és hasonló hangzású. Nincs is más olyan Magyarországon használatos fiúnév, amit adnék a gyerekemnek.

Valahogy nekem a Magyarországon használatos és anyakönyvezhető férfinevek közül mindig csak egy vagy kettő tetszett (direkt nem írom úgy, hogy a magyar nevek közül), sőt volt egy idő, mikor egy sem. A régen meghonosodott, nagyszüleink idejében divatos nevek közül nem azért nem tetszik egy sem, mert hagyományos, hanem egyszerűen magyarul nagyon nem tetszik a hangzása. A Sándor például nálam a 10-es skálán a 2-es, hogy a Sanyi becézésről ne is beszéljünk, de mind az Alexander, mind az Alessandro nagyon tetszik. Ugyanígy vagyok az Attilával és az Istvánnal (3-as a 10-es skálán, mert ismerek pár nagyon kedves embert vele, de a név maga nagyon nem tetszik), emellett van egy-két negatív asszociációm rá. Igaz, hogy a Stephan és a Stefano csak szimplán tetszik, nem adnám (a Stephen már kevésbé). A László 6-os, itt a nevet szépíti meg pár kedvelt személy, az Ádámnál ugyanez a helyzet, bár az inkább 5-ös, mert a hangzása kevésbé tetszik. A Péter szintén 6-os, pedig legalább 8-as lenne, ha nem lenne róla több rossz emlékem is. A Gábornál hasonló a helyzet, ott is az ismert személyek szépítik meg a hangzást, no meg a jelentése (7-es lenne), de a Gabriel és Gabriele alakok jobban tetszenek. A Tamásal is így vagyok, bár a Tomi becézés kifejezetten tetszik. A Zoltán is 7-es, ez utóbbi egyik testvéremnek a neve. Ugyanígy vagyok a Norberttel és a Róberttel, bár a Róbert évekig az abszolút kedvenc volt, mert így hívták a fiút, aki iránt titokban többet éreztem barátságnál. Egy időben a Kálmán tetszett Könyves Kálmán miatt, de már régóta nem tetszik, sőt egyáltalán nem. Aztán vannak azok a nevek, amik hangzásra tetszenének, de biztos nem adnám őket. Ilyen a Zente, a Levente és a Máté (utóbbit talán azért nem, mert nem Magyarországon élek, más nyelveken meg nem feltétlenül tetszik, bár a jelentése nagyon szép, előbbi kettőt pedig talán azért nem, mert olaszul első nézésre túlságosan hasonlíthatnának egy-egy szóra, a z meg az olaszban más hangot jelöl. De egyébként sem az abszolút kedvenceim). A Dániel régen nagyon nem tetszett, de egy nagyon kedves angol barátom Daniel, ezért most már tetszik, csak nem adnám. Egy időben a Kornél volt a favorit (és csak az tetszett), de most már azt sem biztos, hogy adnám, talán, ha lenne három fiam. A Kristóf is régen tetszett, most sem rossz, csak nem adnám. Tetszene a Renátó, a jelentése is szép (újjászületett), de azt a csakis olaszul adnám, félig olasz gyereknek (nem tudom figyelmen kívül hagyni a jelentést, mivel több nyelvet beszélek anyanyelvi szinten vagy ahhoz közel, és több éve külföldön élek). Ugyanez a helyzet a többi olasz névvel: nagyon szépek (olaszul a 10-es skálán nálam 10-et is érnek), de magyarul leírva idétlennek tűnnek,azt me, hogy kire asszociál az átlag magyar, amikor meglát egy Fabríciót, egy Klaudiót leírva, nem kell magyaráznom. Nálam a magyarban elfogadott nevek közül, amelyek hallatán senki nem kérdezne vissza, összesen két név jönne szóba: Bálint és Dávid. Ezek sem tetszettek soha különösebben, talán 6-ost adtam volna nekik, de az utóbbi pár évben megismertem egy Bálintot, aki az életemet változtatta meg, még, ha ő nem is veszi észre. MIvel kétnyelvű és külföldön nőtt fel, ő a legnagyobb bizonyíték arra, hogy ez az a magyar névváltozat, ami külföldön is megállja a helyét, neki köszönhetően lett az abszolút kedvencem a név, bár az olasz alak, a Valentino is tetszik (a Valentin már nem annyira). A jelentése is pozitív, és nem zavarna a Valentin-napozás sem. A Dávid mindenhogy tetszik, fokozatosan tetszett meg, ahogy egyre több számomra nagyon kedves fiatalembert ismertem meg. Egyedül ennek a 2-nek adok 10-est. :)