Hogy lehet feldolgozni ha valószinüleg nem lehet gyereke egy nőnek?

Még nem adnám fel a helyében, hanem keresném a párt, aki alkalmas társnak és apának is élethosszig. Még mindig jobb a helyzet, mintha lenne egy 10 éves gyereke, akinek lelépett az apja vagy szimplán megbízhatatlan/alkoholista/felelőtlen/alkalmatlan/bántalmazó egyszóval káros hatású a gyerek lelki fejlődésére nézve.

Én nem vagyok híve a manapság egyre divatosabb későn szülésnek, tehát mikor valaki már 35-40 évesen szül. Ennek nem csak a divat, meg a karrierista életfelfogás az oka, hanem, hogy egyszerűen nem lehet olyan egyszerűen megteremteni a gyerekvállaláshoz szükséges feltételeket korábban, legyen az akár pénz, lakás vagy társ.

Mindenki nyilván úgy csinálja ahogy neki tetszik, de a felvázolt szituációban én bevállalnám a szülést 30 fölött is, annak ellenére, hogy mint írtam nem vagyok híve, de csak akkor, ha a társ tényleg társ és tényleg alkalmas az apaságra és hogy egy lelkileg stabil és egészséges gyereket neveljen velem együtt.

Ne viccelj már.. Mikor megláttam a kérdést azt hittem meddőségről van szó. Igen, azt nehéz feldolgozni.

30 évesen simán találhatsz párt még. Én is kb az a korsztály vagyok, a barátnőim nagyrésze még nincs férjnél, párkapcsolatuk sincs, de eszükbe és eszembe se juott soha, hogy nem is lesz párkapcsolatuk vagy gyerekük... Rengeteg pasi keres párt, esetleg add lejjebb kicsit az igényeidet, ha enm akar egyedül maradni. Egy alacsonyabb, ducibb, kopaszodó pasast is meg lehet szeretni :)

Jaj, ne már! Azért mert a nagyszülők, nagynénik meg a mai 70-es korosztály leírja ilyenkor az embert, arra nem kell adni. Ők még tizennyolc évesen szültek, és aki huszonöt évesen nem "kelt el" az "vénlány" volt. De most 2015 van, és a legtöbb harminc éves nőnek nincs férje. Nekem sem volt akkor. Sőt,pont a 30 szülinapom előtt szakítottam életem legnagyobbnak hitt szerelmével. A saját szüleim kishíján feladták nekem az utolsó kenetet, mondván hogy akkor én macskás vénlányként bánatos öregkorra számíthatok.

Még jó, hogy nem lett igazuk. Valóban "későn", 35 évesen mentem férjhez, és most negyven évesen szülöm majd a második kislányomat. De attól még boldog és teljes életem lett, hogy egyesek tíz éve teljesen leírtak.

Élj, és örülj hogy fiatal vagy, biztosan lesz neked is családod!

És az életkor csak egy szám, sok hozzánk hasonló párt ismerek, idősebb kisgyerekes szülőket, akik kiegyensúlyozott családot teremtettek. A jó kis Kelet-európai felfogással ellentétben a negyvenhez közel nem halni kell készülni, mert még jó esetben van ugyanennyi értékes évünk.

31 évesen ismertem meg a férjemet, 35 és 37 évesen szultem a gyerekeimet.

És akkor én vagyok pesszimista......