A szülés tiszta óta paranoiás vagyok . Ugye el fog múlni? Mondjátok hogy nem őrültem meg!

ha ez vigasztal ,2 hetes a babam es ugyan ezen megyek keresztul.nalunk mar sertodes lett belole ,mert az elso par napban olyan szinten rajtam volt ez ,hogy anyosomnak finoman utaltam ra ,ha nem muszaj ,ne is erjen hozza.emeletes a hazunk ,fent van a baba szobaja.egyfolytaban rettegek vele lemenni a lepcson ,latom magam elott ahogy leejtem ,rendesen frusztral ez hogy lepcsozni kell vele.senkire sem merem bizni egy percre se ,forog a szemem ha valaki megsimogatja .utolag persze mindig szegyellem magam ,de eluralkodik felettem mindig ez az erzes.szerintem majd "kinojuk" ,nekem mar egy kicsit jobb mint az elso napokban.csak hat egy kiszolgaltatott ujszulott ,mikor hazahoztam egy napig sirtam annyira aggodtam (alaptalanul).

Majd kinövöd, nyugi :)

hát én szerencsére nagyon lazán vettem az ilyeneket. nem zavart, nem féltettem mert nagy százalékában olyanokra hagyom a gyerekem akik értenek hozzájuk, kivéve a páromat, mert neki is első. de a férjem szintén ilyen. kb 1hetes volt a fiúnk mikor jöttek anyósék, és a sógornőmnél volt a fiúnk, a férjem kb 5perc után ment és kivette a kezéből :) ez azóta se sokat változott, csak annyit hogy nem tekint rá extra törékeny porcelán babaként, de ha elmegyek vele boltba, amikor hazajövünk, szinte látom hogy körkörösen ki van járva a járólap a konyhába annyira idegeskedett. :) most 10hós a fiúnk. tehát van esély hogy alábbhagy ez a féltés ami most teljesen normális, hisz 9 hónapig extra biztonságban volt veled most meg külön vagytok. meg a hormonok is tombolnak...stb. tehát ne szégyelld magad emiatt és nem, nem őrültél meg :) egyszerűen anyuka lettél :)

Nekem az volt a parám, amikor forgalmas helyen mentünk, hogy elütnek minket, kirepül a babakocsiból, látom a kis élettelen testét... Teljesen elmebetegnek éreztem magam, de nagyjából elmúlt. Most már csak akkor vannak ilyen kényszerképzeteim, ha nincs itthon.

Nekem 2 gyerekem van. Amikor a nagy született, állandóan attól féltem séta közben, hogy egy kihalt utcában elrabolják tőlem. Azóta sem hagytam őket soha egyedül, döbbenten nézem a babakocsikat a boltok előtt, amiben baba is van...ez alkati kérdés szerintem. Azért ma már rábízom őket a nagyszülőkre, de nem jó érzés.:) Hülyeségekre mindenki szokott gondolni, idővel jobb lesz, ezek a hormonok.