Mit kezdjek a 11 hónapos lányommal? Kezdek besokalni!

A lányom folyamatosan hisztizik torka szakadtálból közbe marja az arcát vagy húzza a haját vagy földhöz vágja ami a kezébe kerül,ha ilyenkor felveszek engem ütöget,csíp,rúg vagy húzza a hajam Alig alszik valamit egész nap kb 1 óra hosszát 10-20 percekre felbontva. Este 5-6szor felkel cicizni ha pedig alszik oldalba rúg egy csomószor. A kiságya a franciaágyhoz van húzva. A kaját ahogy a szájába teszem köpi is ki,pelenkázáskor is ordít. Babakocsit,autót gyűlöli.

Fürdeni úgy tudok,ha áll a huzanyzó előtt és bohóckodok neki(ezt se csinálhatom sokáig,mert nem tartom erkölcsösnek,de a muszáj nagy úr) ha pisilek jön utánnam,ha főkök vagy takarítok a kezembe kell fognom,mert úgyszint ordít. Ha 2 méternél messzebb vagyok lohol sírva utánnam. Az altatás is kataszrófa sokszor 2-3 órát vesz igénybe. Látom rajta,hogy hulla fáradt ásít percenként,de mégsem alszik el vagy ciciztetni vagy szaladgálni szoktam vele a szobába. Viszont,amikor jó kedve van akkor egy földre szállt angyal szépen eljátszik egyedül.

A férjem külföldön dolgozik az én családommal nem tartok a kapcsolatot. A másik nagyszülők itt laknak,de a mama is látástól mikulásig dolgozik és beteges is,de segít amibe tud. Sajnos vele sincs el akkor is rajtam lóg. Barátnőim elpárologtak mellőlem. Olyat helyet pedig ahol közösségbe lehetnénk még nem találtam.

Néha elönt a düh és legszivesebben szétordítanám az agyam. Néha ráförmedek,hogy fejezze be,de gusztustalanul nem szoktam vele beszélni. Lehet,hogy ezért megköveztek,de néha lejátszódik az agyamba,hogy megrángatom,vagy rácsapok a fenekére,de persze sose tenném meg. Szerencsére hosszútűrő vagyok,de néha elegem van.

Elszoktam tervezni,hogy hagyon őt sírni,de 2-3 perc után felveszem őt. Szeretnék tanácsokat,trüköket kérni,hogy mindkettőnknek jó legyen.

Úgy érzem rossz anya vagyok,azért mert feltudom magam húzni,pedig imádom őt és ő a mindenem.

Bocsánat,hogy ilyen hosszú lett!