Mit tartotok ideális élethelyzetnek a gyerekvállaláshoz saját magatok számára?

Ez mindenkinél eltérő szerintem. A lényeg az, hogy ha felelősségteljesen akarsz gyereket vállalni, akkor gondold végig, hogy mennyibe kerül egy gyerek felnevelése, és az adott pillanatban hogy állsz, ha optimálisan alakul a helyzet, akkor érzed e azt, hogy fel tudod nevelni. Mert valaki csak úgy érzi biztonságban magát, ha nincs hitele pl. Magyarországon sokan vannak így, mert ott a hitel eléggé kockázatos. De én pl Angliában élek és itt elég stabil a gazdasági helyzet, így merek hitelt vállalni, mert nem fog egyik napról a másikra megváltozni. És előre láthatólag tényleg lehet is mellette élni és ki lehet fizetni, nem csak nő és nő a törlesztőrészlet. Itt 25 évre felvett hitel esetén pár év után elkezd csökkenni a fizető részlet, nem úgy megy, mint magyarba, hogy 20 évre felveszed és 10 évig csak a kamatot fizeted és inkább ki se számold, mennyi van még hátra, mert sírva fakadsz. Ezért mondom azt, hogy ismerve a saját helyzetedet, előre láthatólag normális életet tudsz e biztosítani a gyerekednek, ha optimálisan alakul a helyzet. Ha igen, akkor lehet belevágni.

Mások is az emberek igényei. Valaki különszobát akar minden gyereknek, valaki azt mondja, hogy 2-3 gyereket össze lehet rakni símán. Ez anyagilag igen nagy különbség.

És itt Angliában ledolgozott évek se kellenek, pár héttel munkakezdés után már teherbe eshetsz. De itt csak egy év a gyes.

Megtakarítás meg az is attól függ, hogy hol élsz. Ha olyan helyen, ahol tudod, hogy ha beüt a krakk és létszámleépítés miatt elhajtanak, akkor sincs gond, mert ha bármit elvállalsz akkor akad meló 1-3 hónapon belül max, akkor annyi megtakarítás kell. De ha egy kis eldugott faluban, ahol így is előzőleg fél év után találtál melót, akkor annyi megtakarítás kell.

És még egyszer visszatérve a karrier témára. El kell dönteni, hogy előtte akarod felépíteni a karrieredet, vagy utána. Ha előtte, akkor 20-as évek végére legalább kitolódik a gyerekvállalás.

De ennél a pontnál is, mint a többinél, lehet kompromisszumot kötni magaddal.

Nekünk ideális volt, én úgy érzem. 3 éve tartó stabil párkapcsolatban éltünk, házasság előtt néhány hónappal kezdtünk próbálkozni, mert úgy éreztük, eljött az idő. Saját két szobás lakásunk volt, hitel nincs.

(Szerintem amúgy az albérlet is jó, ha nincs más, de nekünk ez megadatott.) Mindketten dolgoztunk előtte, párom 6 éve ugyanannál a cégnél, én kb. 10 éve, de össze-vissza. Megtakarításunk is volt, kellett is sajnos, mert komplikáció volt szülésnél. Mindketten 28 évesek voltunk. A legfontosabb az volt, hogy kételkedés nélkül mind a ketten nagyon akartuk.

Saját lakás, vagy reális időn belül saját (kevesebb, mint 1 év). Több év munkaviszony, stabil munkahely, megtakarítás. Nekünk ez adott, már csak a baba kellene. :)

26N, 31F

Diplomámat szeretném megszerezni, szakmában elhelyezkedni egy normális munkahelyen és kb. 2 év munkaviszonyt követően jöhetne a baba. Akkor olyan 25-26 éves leszek. Páromnak állandó, biztos munkahely (ez neki megvan már).

21/N

Nem kötöttem ki előre, hogy mikor szeretnék gyereket, és milyenek legyenek a feltételek. Úgy voltam vele, hogy amikor jónak érezzük, akkor vágunk bele.

Végül nálunk ekkor vált "ideálissá": 27 éves voltam, férjem 29. 9 éve voltunk együtt, 4 éve házasok. Mindketten lediplomáztunk pár éve már akkor. Mindkettőnknek stabil munkahelye volt, ő 7 éve, én 5 éve dolgoztam. Saját lakásunk volt (munkaáltatói hitellel), saját autó. Megtakarításunk volt egy kevés.

De ez tényleg teljesen egyedi mindenkinél. Én nem vártam a kacsalábon forgó palotára, csak azt akartam, hogy ne a semmire jöjjön a baba.

Mindenkinek más az ideális, nálunk ekkor érkezett a baba:

Saját lakás, saját autó, valamennyi megtakarítás, 0 hitel. Páromnak 10, nekem 6 éves munkaviszony.