Anyukák, ti mindig is tudtátok, hogy mik akartok lenni az életben? Az a fontos, hogy legyen munka és bér, vagy az is fontos, hogy szeresd, amit csinálsz?

Én elmúltam harminc. Huszonéves koromban dolgoztam öt évig álmaim munkakörében, változatos, felelősségteljes, pörgős munka volt. De megszűnt a munkahely, és amúgy is végig stresszben tartott hogy mikor fognak elküldeni, és egyszer csak be is következett....Sajnos. Utána jött a horror. Dolgoznom kellett, hitelünk volt, gyereket akartunk, ezért az alapok megteremtéséhez kellett a pénz, nem nagyon válogathattam. Elmentem egy olyan helyre amit utáltam, állandó idegbaj, kicsinyes kollégák... HÚÚÚ.. Onnan mentem szülni.

Sajnos az ott megszerzett szakmai tudást máshol nem nagyon tudom használni, két tanult szakmám meg ma már nem túl keresett, úgyhogy lassan el kell gondolkodnom ha a babám betölti a két évet valamit tanulnom kell, el kell indulni valamerre, de fogalmam sincs merre. Új "életet " akarok, nem akarok visszamenni a legutólsó munkahelyemre. Persze vannak elképzeléseim, de figyelembe kell vennem, hogy amit tanulok, abban el is tudjak helyezkedni.

Az anyagiak már nálunk is rendeződtek, hitelünk nincs, ha csak a rezsire valót megkeresem meg egy kicsit többet, elégedett lennék, mert a férjem hazahozza amit kell. Nekem fontos szempont viszont a nyugodt, biztos munkahely, amennyire ez a mai világban lehetséges.Nem vágyom másra,csak arra, hogy elvégezzem csendben a munkám, hagyjanak békén, hazamenjek és éljem az életem. Tiz éve még nem igy gondoltam, de a velem történtek valahogy most ezt hozták ki belőlem. Remélem megtalálom azért ami tetszik, és megint szerethetem a munkám.

Értem mire gondolsz kérdező és sajnos én is így vagyok vele, mint te :)

Anno szülői nyomásra végeztem kereskedelmi iskolát (kellett a vállalkozásukhoz, hogy legyen egy szakképzett családtag), de sosem szerettem sem ott, sem máshol dolgozni klasszikus bolti eladóként.

Dolgoztam vendéglátásban is, de azt sem szerettem igazán, pedig csak suli mellett csináltam.

Közgazdasági főiskolára mentem, de rájöttem, hogy ha beleszakadok sem tudok olyat megtanulni, amit addig kell csűrni-csavarni, amíg egy okosnak látszó gondolat születik belőle (a közgáz pont ilyen).

Dolgoztam bankban, de az meg túl rideg és formális légkör volt nekem és nem hordhattam farmert! :) :)

Végül a sors a jelenlegi melóhelyemre vezetett, tehát nem én kerestem, egyszerűen csak így alakult, hogy jött egy lehetőség, amit elvállaltam. Nem azt mondom, hogy ez álmaim állása, de mindenesetre az eddigiekkel összehasonlítva messze a legjobb, itt érzem magam a legjobban és a jó oldal/rossz oldal aránya bőven az előbbire hajlik :) És hozzáteszem: a kereskedelmi végzettségemnek köszönhetem, hogy most itt vagyok :)