Valóban ilyen gyakori az autizmus, hogy ennyi kérdés kerül ki róla, vagy ez megint csak olyasmi, amire most mindenki ugrik?

Manapság nagyon könnyű mindenki (legyen az gyerek vagy felnőtt) beskatulyázni, hogy ilyen meg olyan betegsége van.

Ami nem szemmel látható, azt simán diagnosztizálják egy perc alatt egy emberen.

Olyan helyen dolgozom, ahol elég sok gyerek megfordul különböző kivizsgálás miatt. Ez amolyan "végső elkeseredés" már a szülők részéről.

Az esetek 70%-ban csak annyiról van szó, hogy a gyereket egyébként nevelni kéne és nem kellene mindent ráhagyni és úgy felfogni, hogy "jaj, belegázolok a lelkivilágába".

Nem kell, sőt nem is szabad(!) egy gyereket verni, de még egy gyerek sem halt bele egy fenékcsapásba. Ez a saját véleményem.

Amikor a gyerek sz.rik a saját szüleire és meg se (akarja) hallja őket, akkor ott nem autizmusról, hiperaktivitásról és egyéb mostanság "menő" rejtett betegsége van a gyereknek, hanem csak annyi, hogy kicsit jobban oda kellene figyelni, amikor épp a nevelés van porondon.

Igen, valóban vannak autizmus gyanus gyerekek és hiperaktív gyerkőcök, de eddig akikről ez kiderült, azokat speciális iskolába tanácsoltuk szakvélemény alapján.

Viszont, ők már az a kategória, akik "normális" iskolában abszolút nem tudnának beilleszkedni és kell nekik a saját igényükre szabott közeg.

Ami még számomra abszolút döbbenet, hogy egy szülő, aki hajlandóságot mutat arra, hogy a gyerekét kivizsgálja és elcipeli minden féle vizsgálatokra, az miért nem képes a szakvéleményt elfogadni?

Többször találkoztam olyan szülőkkel, akikkel ismertetve lett a szakvélemény és az is, hogy az illetékes kollégáknak ezt továbbítjuk, majd közölték, hogy mi vagyunk a hül.ék, mert a gyereküknek semmi baja nincs.

Nem egy ilyen szülő-gyerek páros jár hozzánk fél évente kivizsgálásokra/felülvizsgálatokra újra, mert az iskolákból megint elküldik őket nev.tanba., onnan meg jönnek hozzánk.

Sok a laikus belemagyarázás. Az autizmust számos tünetegyüttes fennállása esetén mondják ki. Erről olvas a szülő, kettő megragad belőle és azt a kettőt pont csinálja a gyerek. Nem ért hozzá, annyira emlékszik, hogy az autizmusnál olvasott ilyet, öndiagnosztizál.

Ez pont olyan, mint a felnőttkori depresszió. Az, hogy valaki több, mint két hete rossz kedvű, motiválatlan, az EGY tünete. De önmagában nem jelez depressziót, mert két hétig simán lehet valaki rosszkedvű magánéleti vagy párkapcsolati problémák miatt - ez pedig nem depresszió, csak rosszkedv.

Egyébként egy érdekes helyzetnek voltam egyszer fültanúja: szüleimmel túráztunk, az összeverődött csapatban volt egy gyermekpszichológus is. Valahogy a gyermekkor szóba jött, apám is mesélt a sajátjáról. A beszélgetőtárs feltett néhány kérdést, majd mondta, hogy nagyon úgy tűnik, hogy apám hiperaktív gyerek volt.

Csak az ötvenes években falun ezt a kutya nem diagnisztizálta, foglalkozott vele.

Viszont ő ennek ellenére vagy emiatt, egy szegény család fiaként szívós munkával magas pozícióba tornázta fel magát. 6 cikluson keresztül vezetett egy várost, majd önként nyugdíjazta magát (addig mindig újraválasztották).

A hiperaktivitásából annyi maradt meg, hogy most se tud sokáig egy helyben ülni, illetve szétszórt. Felejtett ott engem óvodában, vagy ment be dolgozni öltönyben és papucsban. De nyugdíjasként saját vállalkozást csinált, emellett hobbiborászkodik, vagy kertészkedik.

Amikor nálunk van unokára vigyázni, nagyon jól elvan vele, de amint eljön a délutáni alvás ideje, feszült lesz és nem tud mit kezdeni magával. Ilyenkor inkább adunk neki egy bevásárlólistát vagy meghatalmazást és ügyet intéztetünk, egyébként feszült lesz és elkezd a lakásban pakolni. :)

Igen, ennyire gyakori. Az utóbbi 10 évben ugrásszerűen megnőtt, és szinte járványként terjedő dolog. Az szakértő bizottság 30 éve évente 5 ilyen gyereket látott, manapság napi 5-öt. Kb 80 -100 gyerekből 1 az.Fő jellemzője az inderfeldolgozás eltérő útja. Teljesen más amikor egy neurotipikus embernek van egy sajátos szokása vagy amikor valamiben fura egy egyébként egészséges gyerek, és teljesen más amikor az agyban a drótozás eltérő. Óriási különbség van pl egy olyan gyerek között aki önmagában szeret játszani és félénkebb, mint az autista gyerek között aki nem beszél senkivel, az ovodában pl ahová az anyja reggel elültette, ott ül még délben is várja hogy hazavigyék, és kizáról ennyit csinált semmi mást.Ha megérintik ,ha szólnak hozzá az félelmet kelt benne. ( saját példa) Az egyik egy sima visszahúzódó gyerek, a másik autisztikus.

Egész más amikor egy egészséges gyerek hisztizik a legóért az áruházban, és egész más amikor az indertúltelitődés miatt elhatalmasodik a gyereken az hogy nem tudja a környezet ingereit feldolgozni, és ezért félelmében és tehetetlenségében amit még maga sem ért, hisztirikusan sir. Kivülről mindkettő hisztiző neveletlen gyereknek néz ki, de az egyik nem az.

ez nem egy olyan oldal, ahol statisztikai adatokat lehetne leszűrni...nyilván eleve olyan jár ide, akinek van valami kérdése/gondja...ez nem jelenti azt, hogy ez olyan gyakori betegség...

három naponta van egy kérdés a bölcsőhalálról, pedig évente mindössze 16 csecsemőt érint.