Hogyan kell kezelni ezt? Kezdek kétségbe esni!

Van egy 2 éves kislányom, aki 1,5 éves koráig nagykönyvbe illő, "álomgyerek" volt: szinte a legelejétől átaludta az éjszakákat, mindent amivel kínáltam megevett, szót fogadott bármit is kértem, mindig is egyedül szeretett játszani, csak azt igényelte, hogy ott legyek a közelében, egyszóval szavam nem lehetett a viselkedésére/habitusára.

Mára minden megváltozott, szinte semmit nem eszik meg, jobb esetben eltolja az ételt, rosszabb esetben tányérostól vágja le a földre. A vízzel állandóan pocsol, hiába szólok rá ezerszer, akkor is csinálja, sokszor közben direkt a szemembe néz azzal a dacos, ellentmondást nem tűrő tekintetével. A fentiek után mindig elveszem tőle az ételt, nem kap többet, de nem érdekli, néha már azt sem értem, hogy hogy van ennyi energiája, hiszen alig eszik..

Aludni sem alszik már olyan jól, éjjel gyakran ébred, ám ez betudható a fogainak is, így emiatt nem panaszkodom, ez az élet rendje.

Ami viszont a legnagyobb problémát jelenti, az az, hogy egyáltalán nem fogad szót, ha szólok neki, füle botját sem mozdítja. A hallásával biztosan nincs gond, ezt többször is teszteltem már (pl a "Kérsz rudit?" kérdésre villámgyorsan felkapja a fejét..)

Mostanában harap és karmol is, ha nem tetszik neki valami, vagy minket bánt, vagy a játékain tölti le a csalódottságát, ha valamit éppen tiltunk neki.

Tudom, hogy dackorszak, és az ismerősök gyerekein is látom, hogy szinte mindenki szenved ezzel, de egyszerűen egy csődtömegnek érzem magam, mert nem tudom kezelni a saját gyerekemet. Ezek a dolgok akkor kezdődtek, amikor bölcsibe irattam heti 3 napra, így már azon is gondolkodtam, hogy lehet ez tőle egy amolyan válaszreakció is, harag, amiért "lepasszoltam"...

Ti hogyan vészeltétek át ezt az időszakot?