Az apukák nagy többsége önző, és önző is marad egész életében?

A legtöbb férfi ilyen. A férjem is eljár, de cserébe kózös programokat csinálunk a gyerekekkel. Ezeket nekem kell megszerveznem, mert neki eszébe sem jut, pedig szereti a gyerekeit.

Ő is, mint a legtöbb férfi úgy gondolja, hogy a gyerekek mellett minden mehet tovább, mint előtte.

Igenis a gyerekvállalás lemondással jár, és nem azzal, hogy a gyerekről mondunk le úgy, hogy nagyszülökhöz passzoljuk, mert kell a nyugalom.

Ezt be kell látni, mert a gyerek kamaszkorában meg majd az apuka fog a legjobban csodálkozni, ha a gyerekei már nem akarnak vele közös programot.

Nem a gyerek körúl forog a világ, de nem is az apuka körül. Egy pár éves gyereknek ne kelljen megmagyarázni, hogy apuka azért nem foglalkozik velük, mert a munka mellett már csak szórakozásra van ideje, a gyerekeire meg nem.

Az én férjem nem is rajongott a gyerekvállalásért, de belement, mert ez a "társadalmi elvárás".

Most 2 éves a fiunk, rajong az apjáért, és merem mondani, hogy nagyon jó apa. Pedig az elején még nem tűnt úgy, hogy bármi apai érzés ki fog alakulni nála valaha is...

Szakács, tehát nem is látják egymást olyan sokat, de biztos, hogy nem csinálna ilyet.

Sokszor mérgelődik, hogy nem tud szerelni, meg ilyenek, de aztán megoldja amikor én is itthon vagyok. És inkább a fiával tölti hasznosan az időt.

Szerintem a te férjed önző, nem az "apukák nagy többsége". Mi is tervezzük, hogy majd hova megyünk kettesben napokra, de csak ha min. 4-5 éves lesz a fiunk. És előre megbeszélve. Nem így, hogy várja a gyerek, ő meg nem jön...

Szerintem ez a dolog nagyban függ attól, hogy milyen rendszerességgel történik a dolog.

2 és 7 évesek a gyerekeink, mindketten megyünk programra, ha úgy adódik. Ő a munkája miatt egyébként is többet van távol, de a heti 1xi 2-3 óra kikapcsolódás teljesen belefér. Alkalomadtán van ennél több, akkor pedig mindig megbeszéljük. Ő megy többet el, ez igaz, van hogy nekem hetekig nincs semmi programom, de szerintem ez belefér. Ha van valami nekem, nem kérdéses, hogy mehetek-e. :)

A kicsi ma reggel is hiányolta az apját (dolgozni ment), mikor jön már, miért ment el, de eltereltem a figyelmét és kész.

Tegnap este viszont nekem volt a munkahelyem által szervezett bulim, szó nélkül fürdette-altatta őket a férjem, pedig mindkettő hiányolt (este nem szoktam távol lenni).

Ha túl sokat van távol, és ez neked nem fér bele, akkor beszéljétek meg.

Szerintem is önző és nem jól van így.

Az én férjem ha teheti mindig itthon van és számára az a kikapcsolódás ha velünk lehet.

Nem értek egyet veled kérdező! Abban nem, hogy a gyerek dönti el, hogy mi legyen a felnőtt programja. Ez egy újkeletű nevelési attitűd és rengeteg baj van belőle! Nem attól lesz valaki jó szülő, hogy állandóan a gyereke rendelkezésére áll, ha a gyermeke azt azonnal elképzlei.

Attól lesz jó szülő, ha MINŐSÉGI időt tölt vele, kiszámítható, megbízható, keretet és értéket ad a gyerekének és a legfontosabb, hogy nagyon szereti.

Apának is szüksége van egy kis szabadságra a munkája mellett. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden másnap a kocsmában kell ülni a cimborákkal, de hetente egy pár órás esti elfoglaltság miért nem fér bele?

Lehet, hogy éppenséggel neked is szükséged lenne rá. Ettől nem vagy önző és rossz anya!

Az anyaság nem abból áll, hogy lemondasz mostantól mindenről és teljesen beszűkül az életed. Így csak egy becsavarodott unalmas ember lesz előled. Ez az, ami miatt sokan nem keresik az anyukák társaságát.

A gyerek meg tanulja meg, hogy nem ő a világ közepe és el kell neki is fogadnia, hogy vannak gyerk programok, melyek róla szólnak, de van a szüleinek is programja, amikor ő találkozik a saját barátaival. Ezt szépen el lehet nekik magyarázni. Nem ettől fognak sérülni, hanem attól, ha érezteted velük, hogy apjuk milyen önző.

Az én szüleim is jártak időnként moziba, színházba, bálba, baráti társasághoz. Amellett, hogy sok volt a közös program is. Nagyon jó a kapcsolatom velük a mai napig, köszönöm szépen.

Szerintem itt nem az a baj, hogy az apuka szórakozik, és a kérdező sem ezt mondta.

A baj az, hogy ha az apuka megígéri, hogy "este jövök, fiam, és olvasok neked mesét", akkor jöjjön az apa este és olvasson neki mesét. Egyéb esetben meg mondja azt, hogy "fiam, ma dolgom van, nem leszek itthon, anya olvas neked mesét". Ne ígérjen a gyereknek olyat, amit nem tart be.

Az nem derült ki, hogy mekkora a gyerek, illetve milyen gyakran jár az apuka szórakozni. Azért egy kicsi, 1-3 éves gyereknek még nehéz elmagyarázni, hogy apa inkább a haverokhoz ment, és elfelejtette, hogy mesét akart neked olvasni.

Ettől eltekintve szerintem sok férfi úgy gondolja, hogy az egész "gyerek dolog" a nő feladata, és neki igenis jár, hogy eljárogat, pecázik meg ki tudja mi, mert ő dolgozik. Amivel alapesetben nincs is baj, de az anya is dolgozik eleget otthon, ő is szeretne kikapcsolódni, illetve a gyereknek is csak kell az apja, várja haza. Az én fiam mindig szalad, ha hallja, hogy nyílik az ajtó. Egy apának azért ez csak klassz érzés.

Nem mindenkinek ez a természetes. Az én férjem például szeret hazajönni és velünk lenni. Tudom, most jön a lepontozás, hogy milyen besavanyodott emberek vagyunk.