Szerintetek lehet manapság boldog egy gyerek egy szerény anyagi körülmények között élő családba?

Ahol anyagi gondok vannak, ott nincs meg a békesség. Pl. vasárnapi életkép a társasházunkban, ahol albiban lakunk:

A közvetlen szomszédban anya-lánya vagy fél óráig ordibálnak egymással, vitájuk fő kulcsszava a pénz.

Este jöttek a rendőrök egy másik helyre, ott a nő és férfi ordítozott: természetesen a pénz volt a fő probléma.

Páromnak borzalmas gyerekkora volt, az apja rengeteget ordibált az anyjukkal, velük is állandóan idegbeteg volt. Ott is az anyagiakkal függött össze minden.

Ha az én szüleim 3 gyereket nevelve nagy üvöltözésbe kezdtek odahaza, már gyerekként tudtam, miről van megint szó: anyám valamelyik kiadását sokallta apám, vagy a csekket, ami a postán jött.

Ahol nincs anyagi biztonság, ahol hónapról hónapra élnek, ott feszültség van, de állandóan. Miféle boldogságról beszélünk akkor?

Igen, divatos ezt mondani: de a szeretet így meg úgy. Én emberekkel dolgozom. Nap mint nap csöppenek a telefon túloldalán ordibáló családok életébe. Igen ritka, ahol konkrétan ne hangzana el, hogy a piszkos anyagiakból robbant ki az egész, vagy közvetve összefügg.

Aztán azok, akik hónapról hónapra élnek, azzal áltatják magukat, ez a boldogság, bezzeg akiknek jól megy, nem értékelnek semmit, aki meg kijön a fizetéséből, az biztos lop hozzá...

Kérdező, ez mondjuk sértő azokra nézve, akik nem keresnek jól. Én 90-95-öt viszek haza, a férjem 150 körül, nem érzem, hogy vegetálnánk. Sőt, meg tudunk takarítani egy csomó pénzt. Más ennyit kétszer annyiból sem rak félre, mint mi.

12-es voltam...

Szerintem itt inkább elsődleges kérdés, hogy a szülők (később ezt a gyereknek átadva) pénzügyileg tudatosak-e.

Az egyik legjobb befektetés az oktatás.

A bevételi oldalt növeljétek, akár úgy, hogy egy darabig félretesztek oktatásra és az új képesítéssel máris jobb munkahelyet tudtok szerezni, jobb keresettel és megtérül az összeg.

Egyszer vendégeskedtem egy zsidó közösségben (nem az elvakult ultraortodoxok, hanem "sima" vallásos, de hétköznapi emberek). A pénz is szóba került. Feléjük sok gyerek van, 4-5 az átlag. Oktatásra és egészségügyi kiadásra soha nem sajnálják a pénzt, ezek minden előtt állnak.

A tehetségesebb gyerekeknek könnyű patronálót találni, aki akár anyagilag is segít az oktatási költségekben. Tehát nem halat adnak, hanem megtanítanak halászni.

Nehéz kérdés, bár elsőre rávágtam volna, hogy természetesen igen, azután eszembe jutott a másodikos fiam néhány kérdése az elmúlt hetekből, amik konkrétan arra irányultak, hogy:

- nekünk miért nincs X-Boxunk, PS4-ünk stb,

- neki miért nics saját szobája, tévéje, tabletje, telefonja,

- mi miért nem megyünk repülővel külföldre nyaralni a tengerpartra

- és hogy a mi kertünk miért nem olyan hiperszuper, mint az osztálytársáé, ahol elektromos kapu, videotelefon meg minden extra van...

Persze megbeszéltük ezeket a dolgokat, úgy látom, hogy nem is nyomasztja őt, de azért ha ilyenek már 8 évesen foglalkoztatnak egy gyereket, akkor mi lesz majd kamaszkorban, amikor a haverok és úgy általában véve a külvilág véleménye mindennél fontosabb lesz számára????

Pedig mi abszolút nem élünk rossz körülmények között, jut bőven minőségi ételre, új ruhára, cipőre, családi programokra gond nélkül, de valahogy az általa felsoroltakat annyira nem tartottuk eddig fontosnak, ellentétben a megtakarításokkal, amiből viszont több is van.

Na jó, egy repülős tengerparti nyaralásnak nagyon örülnék, viszont négyünknek az már 4-500e Ft lenne, annyiból inkább letérköveztetném a kocsibeállót és vennék egy elektromos kapunyitót :)

De igen, a probléma ott kezdődik, amikor a vadiúj Fila cipő, meg a középkategóriás telefon és a PS2 miatt csúfolják a gyerekek egymást, mert csak az Air Max, a csúcskategóriás mobil és a PS4 a menő...

Szerintem nevelés kérdése. Nekem se volt xbox és ps és repülős nyaralás. Mégse voltam boldogtalan emiatt.

Illetve a veszekedés is olyan dolog, hogy aki veszekedős az úgyis fog valamin veszekedni mert szereti a feszültséget. Teljesen mindegy, hogy mennyi pénz van. Ez nem a szegénység miatt van. Sok szegény családban nőnek fel boldogan gyerekek... tényleg csak nevelés kérdése. Illetve persze ha napi szinten ezen veszekszik egy pár az a gyerekekre is kihat.

De az egész gyökere sosem a szegénység. Hanem emberileg nem tudnak egymással jól kijönni.