Szerintetek lehet manapság boldog egy gyerek egy szerény anyagi körülmények között élő családba?

Elvileg lehet, igen, persze, de azt elmondom, hogy az örökös lemondás nem jó hatással van a gyerekre. Lemondás alatt azt értem, hogyha nem kapja meg azt

1. amire szüksége van

2. ami a legtöbb barátja számára természetes.

Én így nőttem föl, tudnék róla mesélni. A lányom nem így fog. Legalábbis mindent elkövetek ezért, miközben igyekszem a másik véglettől is tartózkodni.

4-es!

Félreértjük egymást. A lakás, az étel, a tanulás (beleértve a sportot vagy a zeneiskolát) alapfeltétel. Ahol ez nem biztosítható, ott tényleg nem szerencsés gyereket vállalni. De hidd el, hogy egy szerető családban, jó nevelés esetén nem lesz lelki sérült a gyerek, ha esetleg csak használt biciklit kap, nem jut el sítáborba, vagy nem 20 ezer forintos cipőt hord.

Itt a kérdés, hogy mit nevezünk szegénységnek.

Úgy gondolom,hogy iphone nélkül természetesen lehet boldog,k iegyensúlyozott életet élni (itt megjegyezném,hogy akkor is,ha valakinek telik rá). De,ha egy gyereknek állandó lemondás van az életében, hogy ha soha nem kap egy új cipőt, vagy egy új farmert,ha nem tud megvenni egy kiránduláson két gombóc fagyit, ha nem kap Karácsonykor legalább egy kis ajándékot, akkor szerintem nem, nem igazán boldog. Persze, nagyon fontos a szeretet, de abból még nem kerülnek kifizetésre a számlák, abból még lehet mondjuk sportra járatni,ha netán tehetséges, és még lehetne sorolni.

Ez egy összetett problémakör. A mai világban nehezebb "megfelelni" a társadalmi kihívásoknak, mint az én gyerekkoromban. Én még a szocializmusban voltam gyerek, a szüleim kifejezetten szegények voltak, sokszor meg kellett értenem, hogy most éppen valamire nem telik. De nem volt rossz gyermekkorom, nem voltak elérhetetlen vágyaim, mert sok hasonló társam volt, voltak tőlünk gazdagabbak, de nem voltak óriási különbségek. Ami után vágyakoztunk, azt a szülők előbb-utóbb össze tudták spórolgatni. Mi még azt tanultuk meg az élettől, hogy spórolással, kitartó munkával az ember elérheti a céljait.

A mai világ ettől már kissé szélsőségesebbé vált.

Két kamasz fiam van, 14 és 12 évesek. Úgy érzem, anyagilag mi a középosztálybeliekhez tartozunk, nincsenek anyagi gondjaink, de nem is dőzsölünk a milliókban. Igyekszünk fiainkat is a helyes pénzgazdálkodásra nevelni, arra tanítani, hogy nem a külsőségek, az anyagi értékek a legfontosabbak, és hogy nem kaphatnak meg rögtön mindent amit csak kiejtenek a szájukon. Az iskolából mindig azzal jönnek, hogy a legtöbb osztálytársnak már van Iphone, saját laptop, tablet, x-box 200 ezres telefon 30 ezres Nike-cipő stb.

A gyerekek ezzel menőznek, és akinek nincs meg ez a sok kütyü, akkor cikizik, lenézik.Nagyon nehéz így a boldog családi háttér biztosítása azoknál, akiknek erre nem telik.

Én azt mondom, mi megtehetnénk, hogy ezeket mind megvegyük, de nem tesszük. Egyrészt akkor anyagilag egy kicsit szűkösebb lenne a büdzsé, más fontos dolgoktól vennénk el a pénzt, másrészt nem hiszem, hogy a gyereknek az a jó, ha mindig mindent megkap, és nem érzi a dolgok értékét. A nagyfiam most lett 14 éves, szülinapjára kapott egy külön laptopot, amire már kb. másfél éve gyűjtöget, volt 50 ezer Ft spórolt pénze, amit mi kiegészítettünk. Megvesszük nekik, aminek látjuk az értelmét, de vannak olyan összegek, amit irreálisnak tartok, pl. telóra, Iphone- ra többszázezret kiadni.

Az érem másik oldala, hogy ismerek a haveri körükben olyan családokat, ahol tényleg szegényebbek mint mi pl, de a gyereknek megvan minden hülyeség, mert a látszat az kell, azt nem látja senki, hogy otthon meg üres a hűtő, vagy nincs kifizetve a villanyszámla.

A kérdésre válaszolva lehet egy gyerek boldog egy szegényebb családban is, ahol kiegyensúlyozott családi légkörben élnek, és nem kell nélkülöznie, éheznie fáznia ilyesmi, de sokszor kell szembesülnie a lemondásokkal, az anyagi világ árnyoldalaival, ezért természetesen nem fogja mindig jól érezni magát, sok vágya elérhetetlen lesz, de ésszerű neveléssel és szeretettel lehet ebből a helyzetből a lehető legjobbat kihozni. Az a lényeg, hogy a gyerek megtanuljon különbséget tenni, mi a fontos, mi nem. A nagyfiam már elég értelmes, lepereg róla az osztálytársak versengése, a kicsi még szívja a fogát néha, ha beszólnak neki. Egy példa, tavasszal kapott új cipőt, a Deichmannban vettünk egy épp akciós Fila sportcipőt 6900 Ft-ért. Első nap mikor elment benne iskolába, megszólták a menő haverok, hogy ez a cipő gagyi, csak az Air max a menő. Értelmét sem látom egy cipőre 20-30 ezret kidobni feleslegesen, mert 3 hónap múlva már úgyis kinövi.

Szóval egy kicsit nehéz dolog így boldognak látni a gyerekeinket, de nem lehetetlen, csak egy kicsit fárasztó folyamatosan harcolni a külvilággal.