Leendő anyukák! Nem féltek attól, hogy a minden lében kanál anyósotok hogyan fog viselkedni a baba születése után? Én már előre félek.

Nekem nem próblémás, de a barátnömnek az volt.

Az elsö gyerek elött kikészítette párszor. de hozzá kell tennem a barátnöm is már olyanba is rosszat látott a végén amiben az anyós nem is volt hibás.aztán az elsö gyerek megszületésével elkezdtek mindketten alkalmazkodni, a´kezdet nehéz volt, sokat sírt a barátnöm, de ö is akart alkalmazkodni és szerintem az anyós is sokat változott és a második baba születésétöl már semmi bajuk nincs egymással. most már 2 éve nagyon ritkán panaszkodik, söt mindig mondja hogy sokkal jobb a kapcsolatuk, persze most sem felhötlen de jobb. ehez hozzá kell tenni hogy barátnöm okos anyukája sokat jár fel hozzájuk és a barátnömet igen jól terelgeti, nem hagyja meghunyászkodni de mindig békére inti öt, talán kérd ki anyád tanácsát.

Uhh... 2. válaszoló, én ezt nem hagynám annyiban az biztos :( Ez szörnyű.

Kérdező bocs, szóval én is aggódtam, bár nincs is rossz viszonyunk, de az enyém is beleszól mindenbe. Én már terhesség alatt is jeleztem a páromnak, hogy van egy pár dolog, amit nagyon nem szeretnék (mondjuk az első 2 hétben rokonokat, szerettünk volna 3asban lenni. Mindenki szólt a saját családjának. Én anyuméknak, ő is az övének) Meg hogy inkább csak akkor adjon tanácsot, ha kérdezek. Ezt a párom finoman adagolta neki, így nem is volt gond. Egyszer volt, hogy kicsit kiakadtam, mert mindig kikapta a kezemből a babát, ha oda értünk hozzá, de szó szerint, ez engem nagyon zavart. Finoman jeleztem, hogy ezt ne inkább, megfoghatja persze, csak jelezze valahogy ezen szándékát, ne kitépje a kezemből... Nem sértődött meg szerencsére. A hozzátáplálásba is bele akart szólni, de nem érdekelt, mondtam neki, hogy ebben a kérdésben kizárólag a gyerekorvosunkra hallgatok, mert sokat változtak azóta a dolgok, mikor ő nevelte a fiait. Egy ideig még morgott, de aztán később mondta, hogy milyen vacakok ezek a mai tejek, és hogy jól tettem, hogy nem adtam egy éves korig. Azóta a 2. lányunk is megszületett, most 2 hós, és semmi gondom vele, sőt. De végül is én szeretem is őt, csak szoknunk kellett egymást, nem egyformák a családjaink, én más stílushoz vagyok szokva. Szóval szerintem fontos, hogy előre jelezd neki, hogy ő a ti gyereketek lesz, eképp is kezelje, persze adhat tanácsot, de mindenben ti döntötök. És fontos, hogy a párod is melléd álljon ebben (Egy barátnőm sokat szív amiatt, hogy a férje az anyjának ad mindenben igazat :S )... Szerintem nem lehet úgy normális viszonyt kialakítani (pedig ez fontos a gyerek miatt), ha nem teszed szóvá a félelmeidet, és hagyod, hogy rátelepedjen esetleg az életetekre. Azért drukkolok, hogy alaptalanok legyenek a félelmeid!

Az enyém nem foglalkozik velünk abszolút, soha nem érdeklődik,azt se tudja hány éves a gyerek.. semmi.Bocsi, tudom kérted mi ne írjunk:)))))))

De a 2-ik válaszoló helyében én már kupán csaptam volna a kedves anyóst , az tuti.Már elmondtam volna neki, úgy a magamét,hogy azt nem tenné zsebre....ja húgomat tanítom, hogy ne hagyja magát, az ő anyósa eléggé gáz........Sőt!!!

12:47-es le a kalappal előtted, nagyon ügyes vagy, hogy így megneveltétek az Anyósod, de ami a fő tanulság, ehhez kellett a férjed hogy együttműködjön és támogasson. Én is a 2. válaszolónak üzennék, attól is 200 lett a vérnyomásom, hogy csak elolvastam a hozzászólását, hogy tudsz így élni????????? Mi az hogy elveszi a gyereked, kisajátítja, és hagyod hogy a mamához emiatt már jobban ragaszkodjon, hiszen annak a pici babának a szüleire van szüksége. És hol van ilyenkor a férjed?? MIÉRT HAGYJÁTOK EZT??? EZ olyan mintha tőlem el akarná venni valaki a gyerekem, akkor pedig ölnék. Komolyan mondom, még csak meg sem tudom fogalmazni amit érzek, én azonnal elköltöznék, amig ez nem lehetséges, teljes mértékben megtiltanám hogy a gyerekem közelébe jöjjön, átvészelném azt a pár napot, amig ez a kicsit megviselné, mivel ez egy hazugság, neki nem a nagyanyjára, hanem az ANYJÁRA van szüksége, és a párodat is jól helyre kéne rakni. Légyszíves írd meg nekünk, van-e valami változás, vagy továbbra is tétlenül tűröd, hogy tönkretegyék az életeteket.

Hogy a kérdezőnek is válaszoljak, nekem nagyon rossz a kapcsolatom az Anyósommal (csak hadd mondjak annyit, nem ok nélkül), persze mindig előadja magát ő is, de minket ez már nem érdekel, leépítettük vele a való közösséget. Az egészből annyi tanulság van, hogy semmit nem vagy köteles eltűrni amit nem szeretnél, felnőtt ember vagy, önálló élettel, megfelelni csak önmagadnak és a párodnak tartozol, mindenki másnak csak annyira, amennyire Te és nem pedig ahogy mások szeretnék. Sok sikert kívánok. Mindig arra gondolj (bár ez önzőnek hangzik, de akkor is igaz), mi a jobb, ha nem bántod meg, és nem szólsz amikor olyat tesz, de te szenvedsz folyamatosan és megkeseríti az életed, vagy pedig szólsz, nem tűröd amit nem akarsz eltűrni, és ha megsértődik, majd megbékül, de a te érdeked és legfőképp a családod érdeke nem sérül. Szerintem ez a jobb variáció. Ügyes legyél!

Hát mi együtt laktunk vele.1,5 év után nem bírtam tovább eljöttem a gyerekkel.Ő továbbra is ugyanolyan elviselhetetlen,habár már nem beszélünk,csak ha nagyon muszáj.A mai napig azt mondom,hogy ha tehetné,azt mondaná,ő hozta a világra a picit.A fiam 3 éves már.Amikor ott a pici,3 nap kell mire "megnevelem",ha hazajön.

Ne hagyd magad!!!!ha tudod.