Mit választanátok? Gyereket vagy a munkát?
Van két lányom, az egyik 4 éves lesz (ő ovis, elhelyezése megoldott), a másik most lesz 15 hónapos (szeptemberi kezdéssel bölcsődei elhelyezése megoldott).
Jelenleg GYED-en vagyok papíron február elejéig, amikor is betölti a kicsi a 2. életévét.
A bölcsődébe már be kellett íratnom, mert különben nem tudták volna biztosítani a helyét.
Így szeptember 1-től ő bölcsődés, de a beszoktatással (heti 1, maximum 2 gyerek) ezt még eltolhatom, ha utoljára kérem a beszoktatást. Ez lehet pl. november eleje, de akár (ha annyi gyerek van) január eleje is!
A m.helyemre behívtak "elbeszélgetésre". Az admin munkakört (nem ott dolgoztam, mióta a cégnél vagyok, de van/volt a munkámból kifolyólag rálátásom, gyakran helyettesítettem azon a részlegen) betöltő személy nyugdíjba megy valószínűleg idén. Mai nap intézi a nyugdíjba vonulásához szükséges dolgokat. 100%-ra mondott időpont még nincs. Viszont, minimum fél év kell ahhoz, hogy betanítson valaki (ami reális).
Úgy tervezi, hogy nyugdíj mellett visszajön dolgozni.
Én mellé mennék elméletileg 8 órában (ő 6 órába lenne).
Na, most szeptemberben lesz 1,5 éves a kicsi, amit én korainak tartok a bölcsi kezdéshez, de a másik oldalt pedig lehet, hogy összelehetne hozni azt, hogy novemberben vagy decemberben kezdjek munkába állni. Ez ugye függ attól, hogy mikor megy nyugdíjba papíron a mostani adminos. Az is lehet, hogy hamarabb kellene már munkába állnom.
Nagy dilemmában, mert nem tudom, hogy mit "válasszak"?!
Anyagilag nem lenne eget verő, hogy munkába álljak, de ha ezt elszalasztom, akkor nem lesz több lehetőségem rá. Valamint, olyan állást tudnának utána csak felajánlani, ami számomra abszolút nem megfelelő. Főleg a családdal összeegyeztetve (össze-vissza beosztás, nincs hétvége, stb).
Egyébként az anyósom nyugdíjas, így ő abban tudna segíteni, hogy a lányommal lenne itthon, de mivel szeptembertől fel van véve, így "teljesen mindegy", hogy ő vigyázz rá vagy szakképzett nevelők között van napi 6-8 órában.
[Anyósom vidéken lakik, havonta 1-2 napra találkoznak. Illetve, amikor pár havonta anyósom max. 1 hétre feljön hozzánk "babázni" a lányokhoz.]
Ti mit választanátok? Illetve, egyáltalán hogy próbálnátok megoldani?
Tudom, hogy nők milliói mennek vissza dolgozni x hónapos gyerek mellett, nekem se büdös a munka, de azért szeretném a lányom érdekeit is nézni.
[Nem elveszett gyerek, már most kiáll magáért, nagyon okos és fejlett a korához képest.]
A nagyobbik lányomnál nem mertem volna ezt bevállalni.
Most úgy érzem, hogy mennem kéne, el kellene vállalnom a lehetőséget, viszont a lányom érdekeit még mindig előrébb helyezem.
válasza: válasza:Legfőképp a gyerek habitusán múlik.
Ha szociábilis, kapcsolatkereső típus, akkor gond nélkül.
válasza:Én így jártam, és visszamentem dolgozni. Mivel gyerekeim elhelyezése biztos volt (ovi és bölcsi), ezért úgy gondoltam vissza kell mennem dolgozni, ha már hívnak is (míg mások hónapokig keresik a munkát, tehát örültem, hogy nekem ezzel nem kell megküzdenem).
Nem beszélve arról, hogy normális, 8 órás munkám van, ami gyerek mellett nagyon fontos volt nekem. Amúgy mehettem volna, ki tudja hány órába dolgozni, akár hétvégén is. Az pedig gyerekkel nem egy leányálom.
A munkám nagyon jó, a gyerekek jól elvannak az oviban, bölcsiben. S van délutánunk, van hétvégénk. Úgyhogy én jó döntésnek gondolom, hogy visszamentem dolgozni. Nem tudom mi lett volna, ha visszautasítom. Biztos nem ment volna minden ilyen jól.
A lányaimmal pedig minden szabadidőt próbálok minőségien eltölteni. Ők nem az óraszámokat számolgatják, hanem azt hogy ha együtt vagyunk, akkor jól érezzük magunkat. S ez a fontos. Úgyhogy így dolgozó anyaként is jól érzem magam, és nem gondolom, hogy bármit is elvettem volna a lányoktól.
Én a helyedben elvállalnám a munkát, és a bölcsis beszoktatást kitolnám ameddig lehet. Ha a munkahely engedi, és nem kell szeptemberben kezded egyből, akkor hagyj magatoknak még pár hónapot. De ha kezdened kell, se aggódj! Minden rendben lesz.
Igazából talán nem is a lányom miatt aggódom. Jó, ezt így furcsa olvasni.. :)
Ő aztán a jéghátán is, szóval ez abszolút nem probléma. Sőt, ő simán feltalálja magát az oviba is, amikor megyünk a nagyért.
Bemegy a csoportszobába, oda megy az óvónőkhöz, dadusokhoz. Mosolyog kettőt és megy is játszani a gyerekekkel. Szóval, ebből a szempontból teljesen szociálisnak tűnik. Főleg, hogy nem sír, ha nem lát, ha nem talál. Persze, kiszokott jönni az öltözőbe (csoportszoba mellett van rögtön), hogy itt vagyunk-e még, de volt már olyan, hogy az óvónők mondták, hogy nyugodtan jöjjünk be napközbe 1-2 órára. Ezt az alkalmat meg is ragadtam egyből (ki ne tette volna?!). Nagyon jól elvolt, homokozott, játszott a gyerekekkel (nem számított neki, hogy némelyik 4-5 évvel idősebb), akkor konkrétan az se érdekelte, hogy ott vagyok-e vagy sem.
Szóval, ebből a szempontból nem féltem. A dilemmám talán amiatt van, hogy ha ezt "megteszem" vele, akkor "jó szülő leszek-e"?! Nem tudom, hogy ezt értitek-e, hogy gondolom .. de tényleg nem szeretnék neki rosszat. Nem szeretném, ha eltörne benne valami, ha a lelke sérülne. Viszont, mint írtam a másik oldalon meg ott van az a tény, hogy mások már x hónaposan mennek vissza dolgozni.
Persze, az is lehet, hogy 1 év múlva jön egy "hű, de baromi jó" ajánlat, de nem hiszem. Illetve, akkor maximum majd váltok.
Ha ezt most nem fogadom el, akkor marad egy olyan munkalehetőség, munkarend, amit még az ellenségeimnek se kívánok. Totál nem család barát, olyanoknak való, akiknek se kutyájuk, se macskájuk. Persze, aki akarja mindent megtud oldani, de én megmondom őszintén, hogy nem szeretném és megtartanám ezt a lehetőséget másoknak. :)
válasza:De szerinted mivel leszel jobb anyuka? Ha a tök nyitott, totál érett lányodat közösségbe adod (egy olyan életkorban, amelyben egyébként már a világ nagyobb részén a gyerekek rendszeresen látogatnak valamilyen intézményt) vagy ha vállalsz egy olyan munkarendet, amelyik elmondásod szerint is kinyírja a családi életeteket, pusztán azért, mert egy VÉLT mércén potenciális bukás lenne, hogy bölcsis gyereked van?
Nincs tökéletes anya. Nincs nem sérült lelkű gyerek (pszichológus vagyok, volt egy tanárunk, aki mindig azt mondta, hogy ha egy felnőttnél egy terápia alatt nem találod gyerekkori sérelmek nyomait, akkor kezd újra), de hidd el kérlek, a gyerekek pszichéje nem ilyen jellegű dolgokban nyomorodik meg.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!