Most tényleg rosszul kellene éreznem magam, amiért harántfekvés miatt császárral "szültem"?

Anyukám és a nagymamám annyira megszenvedte a természetes szülést, hogy ha a tv-ben csak szülésről volt szó, egyből el kellett kapcsolni, beszélni se bírtak róla.

Főleg a nagymamám, aki anno még otthon szült mindenféle segítség nélkül. Teljesen ki van akadva, amikor valaki önszántából ezeket a körülményeket kívánja, mert ő ellenségének se kívánná.

Én természetesre készültem, de utolsó pillanatban lett császár. Nem értem miért lett volna jobb ha természetesen szülök és átmegyek azon amin anyu meg a mama (ugyanaz volt a helyzet) és nem válallok több gyereket. Nekem nem volt borzalom, nyugodtan állok a többi elé.

Aki szerint a császár nem szülés, akkor mi? A gyerek akkor nem is létezik vagy még mindig hasban van? Ennyi erővel az se szülés, ahol a doki bekönyököl és kinyomja vagy fogóval húzza ki, mert ugye akkor se anyuka csinálta egyedül.

Szerintem sincs különbség, hogy hogyan jön világra a gyermek, mert ne ezen legyen már a hangsúly, hanem azon hogy egészséges legyen baba és anyuka egyaránt.

DE! Szerintem is megtévesztő az, hogy a császáros is "szült", mert nem szült, szülni nemcsak vajúdni jelent, hanem az, hogy kijön ott lent a baba :) Éppen azért mondják a császármetszésre, hogy császármetszés, a szülésre meg hogy szülés.

A legjobb szóhasználat a világrahozatal, abban benne van mindkettő :)

3-as: a te logikádat követve akkor a császáros gyerekeknek nincs szülőanyja és nincs születési helye/ideje, születésnapja?

Mert ugye ha nem szülte meg senki akkor meg se születhetett és így nem létezik...

Nagyon ledegradáló a nézőpontod és logika sincs benne valami sok.

Én direkt császárral akarok szülni (26 hetes vagyok) és erről senki nem tud lebeszélni. Már várom, hogy mikor ugranak nekem a rendesen szült nők. Ki fogok találni valami ütős (és sértő) dumát, hogy azt vágjam a fejükhöz. (Érted, ha ő bunkó, te miért ne lennél az?) Mindenkinek joga van eldönteni, hogy hogy akar szülni, arról nem beszélve, amikor valaki nem eldönti, "csak" az orvosnak muszáj császároznia.

Az ilyen pi csák (akik fontoskodva, okoskodva, az észt osztva adják elő magukat és lenézően beszélnek) általában semmit nem tudnak felmutatni az életben, csak ezt. Hát ha nekik ettől jobb az életük, akkor csinálják, csakhogy én nem leszek partner ebben és ne csodálkozzanak ha bunkózok. Én nem ítélek el senkit, de ha valaki majd ilyet mond nekem, az megnézheti mit kap.

Ne érezd magad emiatt rosszul.

Szerintem nem az a lényeg, ki hogy szül, hanem hogy életet ad egy babának.

Erre kéne koncentrálni, nem a szülés / születés körülményeit taglalni és megjegyzéseket tenni.

De ez sztem minősíti azt aki bunkón beszólogat. Nem kell velük foglalkozni.

Azt azért megjegyzem, hogy a császáros anyukák is van , hogy ok nélkül beszólnak a simán szült nőknek. Bezzeganyán van egy ilyen nő, aki a hozzászólásai 90%-ában azzal van elfoglalva, hogy milyen tág a p.ja az anyukának,meg h mennyi baja lett , meg a férje már nem kívánja csak ezt mindenki tagadja.

Ajj ne eltértem a tárgytól, bocsi.

Na szóval sztem ne érezd magad rosszul! De ne bunkózz vissza, hanem találj ki vmi választ, mert ha nekiállsz hasonló stílust nyomni te is, az gáz.

És ne bizonytalanodj el. :) Van egy szép babád. Ez a lényeg. :)

Szerintem előre kijelenteni, hogy császárral akarsz szülni, pont olyan butaság, mint verni magad, hogy rendesen szültél! A szülés módja nem választható normál esetben, nem a te kényed-kedvedről van szó, hanem arról, amit az orvos jónak lát az egészség érdekében!

Ugyan én császárral szültem komplikációk miatt, de a nővérem mindkét fiát simán szülte hosszú küzdelmek árán és megértem mikor azt mondja, hogy micsoda "tökös" csaj volt ennyi óra vajúdás után kinyomni, megszenvedni azért, hogy kijöjjön a gyereke. Két diplomája van, jó munkája, de azt mondja, hogy élete legnagyobb dolga, hogy természetesen, nagy küzdelmek árán megszülte a gyerekét. És én császárosként nem fújok rá, hanem megértem. Ha lesz még gyerekem és módom rá én is szeretnék természetesen szülni még. A lényeg, hogy ne fújtassanak egymásra a nők, ezért vagy azért szerintem!

Nekem az a nagy agybajom, hogy bizonyos érzelmi dolgokhoz is racionálisan állok hozzá.

Szóval, ebből a szempontból nézve: nem k mindegy?

Mindkét módon szült anyuka keményen megszenved a gyerekért.

Aki természetesen szül, annak előtte nagyon, aki császáros annak utána fáj nagyon (egy "élmény" ahogy a felvágott, összevarrt méh összehúzódik)

Az első lányomnál 11 óra vajúdás után, a másodiknál programozottan estem át a császáron.

A kitoláson kívül mindenen átestem, és bizony másodjára kikönyörögtem a császárt.

Számomra szörnyű volt az a 11 óra tehetetlenség.

Császár után már csak egy kiadósat kell produkálni a budin.(nehezebb mint hinnétek :))

Szóval ennyit erről. Szüljön mindenki úgy ahogy tud, vagy szeretne.

Mindkettő egy első lépés egy hosszú és rögös úton, semmit sem jelent, hogy jobb vagy bal lábbal lépünk először.