Milyen egy férfivel gyereket vállalni? Nem kimerítő? Párom nem volt velünk terhesség, szülés alatt és jópár hónapos koráig

Az a természetes, jó esetben,ha EGYÜTT várják a párok a gyereket. Néha esetleg együtt mennek orvoshoz, együtt élik meg a dolgokat.

Furcsán gondolkodsz. Megszoktad, hogy nincs veled, sőt teher neked.

"szerintem nem bírtam volna még egy pasira is mosni, főzni, takarítani, így is kevés az egy nagy szárító, babának is szinte naponta mosok, meg az enyémet is. "

Itt egy felnőtt testben élő gyerekről beszélsz.

Terhesség alatt nem volt semmi különös. Ha épp nem voltam olyan energikus, akkor megcsinálta helyettem is a dolgokat.

A gyerekkel ő is ugyanannyit foglalkozik, mint én. Ha éjszaka felsír, én kicsit lassan térek magamhoz, mire odaérek, már a kezében van, mert ő gyorsabban észnél van.

Tápszeres, így a terhességen és a szülésen kívül nem volt olyan dolog, amit csak én tudtam volna elvégezni. Ez a házimunkára is igaz. Kisebb dolgokat napközben megcsinálom, teljes takarítást ketten csináljuk, vagy felváltva, amíg a másik vigyáz a kicsire.

Korai időszakban is felváltva éjszakáztunk, így egyikünk se merült ki túlzottan. Sőt, nagyon durva szülésem volt, az első két hétben ágyhoz kötött voltam utána. Akkor 90%-ban ő gondozta a babát. Én maximum kézbe vettem, ha behozta. Pelenkázta, etette, kelt hozzá. Közben rám főzött, takarított, kitámogatott a mosdóba, ha szükséges volt, le is mosdatott.

Akkor feleztünk, amikor már járóképes lettem.

tényleg vannak nehezebb helyzetek, de könnyebbek is, szerintem kiegyenlítődik. :)

Attól is függ, milyen a férjed. Ki szedi-e magának a kaját? Segít-e a házimunkában? Feladat-e neki a gyerekkel lenni, vagy magától értetődő, hogy vele van?

Az elején volt nehéz, az első gyerek után is, és a második után is. Amíg összeszoktunk, hogy ki-mit csinál. Veszekedtünk is sokat, de mindig meg tudtuk beszélni.

Szerintem nektek is először biztos nem lesz könnyű, mert tényleg össze kell szokni.

Úristen! Örülsz, hogy nem volt veled a párod, mert sokat pukiztál, meg el volt dugulva az orrod? A terhessegem legszebb pillanatai voltak, amikor este lefeküdtem a kanapéra és a férjem simogatta a hasam és beszélt a fiunkhoz, énekelt neki. De a puffadásból is viccet csináltunk, versenyt pukiztunk egyik este.

A gyerek körül pedig sokat segített. Nem nézett házicselédnek, hogy minden legyen elétéve, kivette a részét mindenből, de tudta, hogy közös érdek. De lehet, hogy az is szerepet játszott ebben, hogy tudta, hogy nyolc hónapos korától ő lesz itthon a fiunkkal és gondolta, ha ő nem segít, én se fogok neki.

Egy szó mint száz nekem nem kellene olyan kapcsolat, ahol a másik fél teher nekem.

normális férj nem pluszmunkát jelent, hanem ő is kiveszi a részét a dolgokból, ergo könnyebb vele, mint nélküle.

ha abból indulok ki hogy most is magát látja el, annyira nem lehet életképtelen. tehát nem hiszem hogy ez a gond. talán nem szereted?

Nem tudom, mekkora a gyereked, de már miatta is kell, hogy az apa ott legyen veletek. Már ha hajlandó foglalkozni a gyerekkel.

Nekem rengeteget segít a férjem, de ez a gyerek előtt is így volt. Nem az a "feleségemé a házimunka" típus.

Nekem az lenne a kimerítő, ha mindent nekem kellene egyedül csinálni. Nem beszélve arról, hogy milyen szuper, amikor hazajön a férjem, a kicsi meg szalad elé az ajtóhoz, hogy "apu, apu". Kimaradnál az ilyenekből?