Tényleg akkora bűn, ha az ember enni ad a gyereknek a boltban?

"megpróbálom neki elmagyarázni, és megértetni vele,hogy kb. 5 perc múlva megeheti, addig ne sírjon, ne hisztizzen."

Ezt írtad. Ez a türelemről papolás. Ez megy egy 2,5 évessel (mint írtam az enyém is megérti), de egy 1,5 évessel például nem. Nem tudom mekkora a gyereked, lehet, hogy már nagyobb, akkor nyilván van értelme, de sokszor olvastam már itt, hogy az 1-1,5 évesnek elmagyarázza anyuka, hogy legyen türelemmel. Na, ettől kapok röhögőgörcsöt.

Kérdező! Nem vagy tolvaj, ha néha megeszik a gyereked egy kiflicsücsköt, hidd el. Egyet azért tanulj meg: Ezen az oldalon mindenki tökéletesen nevel. De csak itt.

Édesanya vagyok, nekem is volt kicsi a gyermekem.

Mi egyszerűen nem ettünk bevásárlás alatt, ezt szokta meg, így lett nevelve.

Azért nálam bejön néhány alapszabály, mint:

- kisgyerekkel nem plázázok meg hipermarketezek órákat (igen, vessetek meg nyugodtan, nekem is könnyebb volt akkor intézni, ha a férjem vigyázott arra az egy órára a kicsire, így 10* olyan gyorsan haladtam- vagy épp az apja ment el a bevásárlólistával vagy neten házhozszállítással rendeltem)

- ha mégis menni kell, mert úgy hozza az élet, akkor célirányosan, listával és nem a lakásfelszerelési dolgok között bókálszunk este 8kor

- előtte mindig evés, ivás, pisi- ha kell, akkor evés és ivás az üzlet előtt is (pl. kint a padon vagy a nagyáruházaknak is van mosdója stb.), így kizárt, hogy valódi éhség az, ami motiválja ilyenkor a gyerekeket

- PÉLDAMUTATÁS: én sem eszek-iszok bevásárlásko (főleg nem kézmosás és egyebek nélkül...), nem lát tőlem sem mintát, hogy túrok bele a szatyorba vagy vezetés közben áll ki a számból a kifli :)

- út közben is legyen nálunk enni-innivaló, amit természetesen nem az üzletben fogyasztunk el, de ha a város szélére kell autózni-buszozni, akkor azért akadhat várakozási idő, ha megéhezik az a gyerek, akkor egy kekszet meg tud enni pl. egy padon ülve 8nálunk az uatóban is van mindig valami csomagolt ennivaló, víz a mai napig is- arra gondolván, hogy ha valami balesetünk lesz vagy útlezárásba botlunk, akkor azért kisgyereknek nem olyan vicces az az akár 3-4 óra kényszerű várakozás)

Nálam ezek a szabályok bejöttek, az ovisom mára illedelmes, normális vásárló. Követelőzni sem követelőzik, néha megkérdezi, hogy kaphat-e ezt vagy azt- általában választhat egy-egy valamit (kis túrórudi vagy péksütemény), de pontosan tudja, hogy egy dolog lehet és előbb kifizetjük a pénztárosnak.

Én nem a jog oldaláról közelítem meg a kérdést, hanem egyszerűen nem higiénikus, nem elegáns viselkedés az állva, morzsázva zacskóból zabálás :)

Kedves kérdező, a hangsúly itt azon van, hogy ez pofátlanság. Ami még nem a miénk, azt nem használjuk. Azt meg senki ne mondja már, hogy az a gyerek ENNYIRE éhezik vagy hogy előtte nem kaphat pár otthonról vitt falatot. Csináljátok persze ahogy akarjátok, de nem értem miért keltek ki magatokból. Kérdeztél, mi meg válaszoltunk. Vagy csak az írhat aki egyetért? :)

Amúgy tényleg milyen ciki lenne már ha pont azt nem tudják lehúzni amit megbontott az anyuka. Szerintem ilyen mindenkivel előfordul az élete során. Hát nekem lesülne a bőr a képemről, az biztos. Ettől függetlenül a kiflit sem tartom illendőnek.

"Remélem, nem gondolja senki, hogy nem tudok 200 forintot kifizetni. "

Tegnap az egyik vásárlóm ott hagyta a kosara teljes tartalmát, mert a kasszánál derült ki, hogy nincs nála a pénztárcája.

24. - előző válaszoló édesanya vagyok.

Mi is gyakran ovi után megyünk vásárolni.

Az én trükköm az, hogy ha éhes, akkor még vásárlás ELŐTT van nálam egy kis szendvics vagy műzliszelet (tehát valami tápláló, normális étel), esetleg alma stb. számára.

Oviból indulás előtt mindig megkérdezem, hogy pisilni kell-e, inkább menjen el még bent, inni kell-e (vizet ott is kaphat), ha éhes, akkor meg a kapun kívül (tehát ott sem az öltözőben morzsázgatva) van pad stb.- ott elfogyaszthatja.

Ennyire egyszerű és max. 5 perc időkiesés.

Sok szülőnél ez nem rendkívüli eset, hanem alap, hogy amint beérnek a boltba, ad valamit a gyerek kezébe, hogy csöndben maradjon. Egy idő után a gyerek megszokja, és már követeli.

Az enyémeknek nem kellett elmagyarázni, mert az volt a természetes, hogy nem eszünk a boltban, mivel sosem adtam oda, csak, hogy nyugi legyen. Arra ott volt az aktuális plüss kedvenc.

Ismerek olyan anyukát, aki levett a polcról egy üveget, megitta az üdítőt, majd belepisiltette a fiát, aztán odaadta a pénztárosnak, hogy húzza le... Lett volna alkalma elmenni a wc-ig, de nem volt kedve...

Nyugodtan röhöghetsz, kedves válaszoló. Azért mert neked nem ment, másnak még mehet. És igen van gyerekem, 3 éves, de másfél évesen sem adtam neki oda,amit megkívánt.

Meg jól írta valaki, egy-másfél éves gyerekkel nem indultam el másfél órás bevásárlásra. 20 percet, pedig igen, kibír egy másfél éves kaja nélkül.

Meg nekem ne mondja senki,hogy a gyerek kizárólag CSAK a kiflit kívánja meg, és "na jó, akkor azt megeheti". A gyerek ugyanúgy megkívánja a csokit, banánt stb. bármit. Ha arra valaki tud nemet mondani, mert már érzi,hogy gáz lenne, akkor a perecre, meg a kiflire is tud. És azt is tartom, hogy inkább kibírom a kasszáig azt a 5-10 perc hisztit, de legalább nem azt látja,hogy nyekeg kettőt és adom is,amit kér.