Hogy lehet olyat kijelenteni, hogy az, akinek könnyen összejött a gyerek, az nem úgy értékeli, mint aki éveket várt rá?

Szerintem aki éveket vár a gyerekre, az jobban óvja, jobban elkapatja, elkényezteti, csoda, hogy vitrinbe nem rakja.

De ezt nem lehet ráhúzni mindenkire, csak én ezt vettem észre az ismerőseim körében.

Szerintem ez már csak azért is butaság, mert senki nem tudhatja, mit vált ki belőle a szülés. Hallottam már olyanról, aki évekig várt a babára, nagyon nagyon akarta, mégis szülés utáni depressziója lett, holott előtte azt gondolta, egy babával ő lesz a világ legboldogabb embere.

Ezt nem lehet előre tudni, teljesen más tud lenni a valóság, mint amilyennek az ember előtte elképzelte.

És ennek az ellenkezője is igaz lehet, én pl. nagyon nem voltam biztos benne, hogy egyáltalán akarok-e gyereket, de azóta már kettő van, és mondhatom, hogy a szerelem érzése sehol nincs az anyasághoz képest :).

Szóval ez a kijelentés úgy butaság ahogy van, ne vedd magadra. Bár elhiszem, hogy bosszantó ilyen ostobaságokat hallgatni.

Szerintem nem arra értette, hogy a gyereket jobban értékeli az, aki sokat vár rá, hanem hogy akinek könnyen összejött, az magát a helyzetet nem mindig értékeli annyira, mint aki sokat vár a gyerekre. Nem tudom, hogy ez így mennyire hangzik értelmesen :) Csak arra gondolok, hogy a fiam anno első próbálkozásra összejött, és én ezt akkor olyan teljesen természetesnek vettem, hogy tényleg sose jutott eszembe, hogy "de jó nekünk, hogy ilyen hamar sikerült". Aztán hat évvel később elhatároztuk, hogy tesót is szeretnénk, és már egy éve nem akar összejönni, és na igen, most, utólag tudom értékelni, hogy milyen jó volt anno, hogy mindenféle vizsgálat meg orvoshoz járás nélkül összejött az első terhességem.

Lehet, hogy az az ismerős anyuka is erre gondolt, bár ez akkor is egy elég szerencsétlen kijelentés, hiszen nem tudhatja, hogy ki mit érez. Én is csak saját magamról mondhatom, hogy akkor nem értékeltem eléggé, hogy olyan könnyen sikerült, de senki másról nem mondanám ezt, mert ugyan már honnan tudnám?

Hogy lehet ilyet mondani? Úgy, hogy irigy. Ilyen egyszerű. Az emberek rosszindulatból vagy irigységből sértegetnek másokat ok nélkül.

Velem egyszer olyan történt, hogy anyósom egyik meddő ismerőse (akinek sosem lett gyereke és a kora miatt már nem is lesz) eljött hozzám babalátogatóba és volt pofája belekötni abba (méghozzá jó bunkón), hogy nem volt bevetve az ágy. Egy csecsemő mellett örültem hogy lyuk van a seggemen. Pedig nem volt rendetlenség... :)