Tegnap este kibújt a szög a zsákból. A férjem lehet, hogy túllépett rajta, de én még mindig ezen kattogok. Nálatok is előfordult?

8 hónapos a kisfiunk és elég annyi a történethez, hogy nem egy sarokban csendben elüldögélős típus. Ráadásul hirtelen hatalmasat ugrott a mozgásfejlődése is, nehezen kezeli éjjel-nappal. A lényeg a lényeg, hogy 8 hónap után tegnap jutottam el arra a szintre, hogy a tartalék energiáim tartalékai is merülőben voltak és talán nem megfelelően reagáltam a férjem egy teljesen átlagos kérdésére. Ha ennyire "leharcolt" vagyok, sajnos előfordul, hogy ok nélkül harapok, kaffogok. Ezek utána férjem kissé indulatosan közölte, hogy másnap kiszámolja pontosan mennyit is keres, aztán mehetek munkát keresni, majd ő itthon lesz a gyerekkel. Nem tudom, hogy ez rejtett sérelem a férfiakban, hogy anya "csak úgy" otthon van a gyerekkel, vagy csak hirtelen kitört-e belőle. Nálatok is előfordult ilyen, vagy hasonló megjegyzés? Természetesen megbeszélem vele, ma este lesz rá alkalmunk, csak kiváncsi vagyok más apuka száján is kicsúsznak-e ilyen sérelmek?

Anyagi problémánk egyébként nincs. Persze lehetne jobb is, de nem alap a vitához.