Tegnap este kibújt a szög a zsákból. A férjem lehet, hogy túllépett rajta, de én még mindig ezen kattogok. Nálatok is előfordult?

"Nem tudom, hogy ez rejtett sérelem a férfiakban, hogy anya "csak úgy" otthon van a gyerekkel"

Nem, ez egy teljesen nyílt sérelem, hogy kenyérkeresőként még annyi megbecsülést sem kap otthon, hogy kaffogás, harapás nélkül, normálisan válaszoljanak egy teljesen átlagos kérdésére. Buta vagy, ha ezt a kiszólását te a pénzre-munkára hegyezed ki, mert az egyetlen gondja veled az, hogy durva és türelmetlen vagy vele. A jelek szerint már ő is a tartalék türelme legvégén van, nem csak a te dolgod nehéz, az elmúlt 8 hónap neki sem volt sétagalopp, de mellé még a te indulatosságodat is nyeli egy ideje.

Az én férjem nagyon segítőkész, a szülés után mégis sok volt köztünk a konfliktus, egyfelől az én baby bluesom miatt, másfelől pedig mert eleinte nem azt kaptam tőle, amit megszoktam, ráadásul az 5 nap szabadságát is jóval a szülés után kapta meg. Amikor végül megkapta, rengeteget segített itthon, egy szavam nem lehetett, mert 100%-ban kivette a részét a gyerekgondozásból, ami nem jelenti azt, hogy én meg egész nap manikűröztem, így is jutott feladat bőven mindkettőnknek. Következő hétfőn, amikor hazajött a munkából megkérdeztem, melyik a nehezebb: a munkája vagy a babázás? (Nem egy irodában dolgozik nyolc órában, nehéz és összetett munkát végez, általában 10-12 órás munkaidővel.) Teljesen őszintén vágta rá, hogy a babázás.

Aki szerint a csecsemőgondozás semmi, az vagy életében nem gondozott csecsemőt, vagy konkrétan hülye.

14 éve vagyok a munkaerőpiacon, illetve néhány hónapja itthon "babázom". Életemben ilyen kimerítő feladatom nem volt még.

Én szó nélkül átadnám a stafétát, ha csak annyi lenne a latban, hogy melyik munka a nehezebb.

Az első két válaszolónak biztos nincs gyereke,

vagy maguk is férfiak és nem értenem semmit,ne törődj velük. Akik gyereket nevelnek és háztartást is vezetnek, azok tudják, hogy ez egy 24 órás műszak, ahol próbálsz a legjobban teljesíteni és van olyan fárasztó, mint bármelyik másik munka a világon. Megérthető, hogy néha kiakad az ember. Bocsánatot kértél a párodtól, mást nem tehetsz. Illetve mégis: Hagyd rá a gyereket egy egész napra, menj el valahova kicsit lazítani. Én csak pár órára hagytam a férjemre a gyereket. De egy óra múlva már telefonált, hogy hol vagyok, mikor jövök vissza, mert nem tud mit kezdeni az egy éves fiunkkal. Akkor rájött, hogy amit Ő is mondott néha, hogy én nem csinálok itthon egész nap semmit, az hülyeség. Ráadásul a házimunkát nem is bíztam rá, pedig én azt is csinálom a fiam mellett, mert nem terem meleg kaja csak úgy az asztalon és nincs jó tündér, aki rendet rakna.

A férfiak nem a gyereknevelésre vannak kódolva. Van pár ritka kivétel, aki tökéletesen elvan évekig otthon férfi létére, de szerintem 98%-uk sokkal inkább pénzkereső, dolgozó apa és férfi akar lenni.

Az én férjem nem mondott ilyet, mivel nem szeretett pelenkázni:)

Rendezzétek diplomatikusan, az írásodból ítélve képes leszel rá.