Ti mindig izgultok, idegesek vagytok, ha beteg a gyerek?

Ha egész éjjel hánynak és hasmenésük van, az nemkönnyű...

Amúgy nem vagyunk orvoshoz rohangálók. Még gyerekorvosunk sincs, a gyerekek 6, 11 és 15 évesek.

Az első betegségeknél jobban izgultam, mert rossz volt látni, hogy beteg. Még új volt a helyzet. Frászt még nem kaptam én sem, nem rohantam eszeveszetten soha a dokihoz, de szerencsére soha nem is volt olyan baja (mondjuk ha fulladozott volna, vagy nem kap levegőt, akkor a fejemhez kaptam volna...).

Szerintem amúgy vannak aggódós anyukák, vannak beteges gyerekek, így tehát előfordul, hogy valaki rohan a dokihoz, vagy hívogatja őt stb. Nem hiszem, hogy ez olyan szörnyen rossz.

Viszont egyértelmű, hogy nem ennek függvénye, hogy mennyire szereted a gyereked.

Szerintem, ha nagyon beteg lenne, és valami extra gáz lenne, akkor téged is elkapna az őrület.

De nem mindenki izgulós fajta. Ezt sem hiszem, hogy hibának kellene venni.

Én is ilyen laza vagyok és szerintem mi csináljuk jók kérdező, minek idegeskedjek azon, amin úgysem tudok változtatni?

Ráadásul a túlzott aggódás csak gátolna az ésszerű gondolkodásban.

2 éves múlt a lányom, igazán beteg még sosem volt szerencsére.

Volt már 3-szor 39 fokos láza, akkor is kúpoztam, hűtőfürdőztem, 2-3 nap alatt meggyógyult, eszem ágába sem volt orvoshoz cipelni egy sima vírus miatt.

Olyan is volt, mikor úgy nekiesett a konvektornak, hogy felrepedt a szája, ömlött belőle a vér.

Szép nyugodtan lekezeltem, megnyugtattam. Ha elkezdek jajveszékelni, vagy ájuldozni a vértől, csak a gyereknek ártottam volna vele.

Én mindig ilyen voltam, sose kaptam el, ha elesett és nem is segítettem fel. Ennek köszönhetően, ha felbukik valamiben (vagy a saját lábában :D ), akkor feláll és továbbmegy, nem kezd el üvöltve sírni. Persze, ha úgy megüti magát, hogy fáj neki az más, de ismerek olyan gyereket, akit sose engedtek esni, ha elesik is rögtön utánanyúlnak és felállítják (pedig már majdnem 2 éves). Az a gyerek minden kis koccanásra sír. Na én ettől megkíméltem magamat és a gyerek is sokkal életrevalóbb lett így.

Én egyszer voltam teljesen ideges, amikor gyógyszer mellékhatásaként rohama lett, negyed órán belül 4-szer akadt fent a szeme és csapta hátra a kezét és a fejét. Na, akkor ott rögtön mentőt hívtam, a kórházban 3 napig gyomoridegem volt.

Amikor csak taknyosak, vagy vmi kiüti őket, elesnek, az nem izgat fel. Orvosnál csak 2-szer voltunk a 2 év alatt, amikor kiütéses lett a nagyobbik és a kicsi hörghurutos.

Alapjáraton nem vagyok egy parázós mami,soha nem hivtam még a házidokit.2x hivtuk fel az ügyeletet.

Ha sima nátha,vagy láz van,akkor nem izgulok,idegeskedek MÁR,sajnos hozzászoktam.5éves lesz a fiam,rengeteget beteg.Sajnos asztmás és kruppos.És amikor egy sima megfázás átmegy egy kruppos rohamba,akkor igen,a mai napig remeg a gyomrom,és félek,mikor fullad meg a gyerek...hiába 3éve tudom mi a teendő ilyenkor,akkor is bepánikol az ember,főleg úgy,hogy van,mikor a rohamoldók,kúpok nem használnak!Na azt az érzést senkinek nem kivánom!

Komoly balesete nem volt eddig szerencsére,remélem nem is lesz,de annál a helyzetnél is valószinű a frász jönne rám,ami szerintem természetes.

Csatlakozok:) Imádom a gyerekeimet, próbálok Nekik mindent megadni, de a betegség olyan, ami az élettel jár... Úgy néznek rám, mint a véres rongyra, de a 3. gyerek után is azt mondom, hogy 40 fok alatt nem csillapítok lázat, ha nem szenved a gyerek. Másnapra semmi bajuk, amúgy meg 38-39 fokos lázzal szenvednek napokig. Én hiszek a szervezet öngyógyításában, hogy egy kisgyerek is van annyira összetett, hogy 'tudja', hogy meddig kell emelni a testhőmérsékletet.

A legnagyobb gyerekünk egyszer fél emeletet zuhant, ömlött belőle a vér orrán-száján, akkor olyan ideges lettem, hogy hánytam is, bár már úton volt a tesó, nyilván közrejátszott:)

Mi még nem vettünk be antibiotikumot pl., a nagy 7 éves, és nem tudom, hogy allergiás-e rá. Ilyenkor is UFO-ként kezelnek...