Baj ha anyagi okok miatt egy gyereket vállal a szülő vagy esetleg évek múlva vállal még egy gyereket?

Két tesóm van, egyikük nyolc, a másik három évvel idősebb nálam. Mindenhol másként van, én örültem volna, ha a másik tesóm és köztem szintén nagyobb korkülönbség lett volna. Jóban vagyunk, de gyerekként nyugodtabb életem lett volna, ha kicsit idősebb lett volna. A nagyobbik testvéremmel nem zavartuk egymás köreit sose, nem bántott, nem nyaggatott.

Egykének lenni nem tudom, milyen. Én csak egy gyereket szeretnék, az is nagy terhet róna ránk anyagilag.

Legjobb barátnőm esküszik az egykeségre. Ő arra beszél rá, hogy ne legyen több gyerekem.

Nem is szeretnék. Nekem eddig nem jutott eszembe, hogy bármi hátránya lenne majd a fiamnak abból, hogy egyke. Legalább el tud menni minden kirándulásra, táborba, Mindene meglesz, amire szüksége van, mivel nem vették fel a bölcsibe, gond nélkül adom csanána. És én is boldog kiegyensúlyozott anyukája vagyok.

Én az egykeségről tudnék nyilatkozni. Fel lehet így nőni, nem gáz, a szüleim rengeteget foglalkoztak velem, végül is meg voltak ennek is a pozitívumai. DE! Igazából világ életemben, gyerekkén főleg, de most így felnőttként is hiányzott a testvér.

Mindenesetre úgy vállaljatok gyermeket, ahogy belefér az életetekbe akár anyagilag akár más szempontból.

"Ami sosem volt az nem is hianyozhat"

Ó, dehogynem! Mert látja más gyerekeknél, hogy milyen jó, hogy nekik van testvérük, így mindig van kivel játszaniuk. Nevelés szempontjából is jobb lehet: megtanulja, hogy vannak dolgok amiket meg kell osztania valakivel.

Mi ketten vagyunk testvérek, de gyerekkoromban volt egyke ismerősünk. Máig emlékszem hogy amikor együtt játszottunk akkor nekünk panaszkodott, hogy milyen jó, hogy mi ketten vagyunk és mennyire szeretne ő is testvért. Ez nagyon bennem maradt, így én mindenképp egynél több gyereket szeretnék. (Náluk amúgy nem anyagi, hanem egészségügyi okok miatt volt sajnos csak egy, ő is nagyon nehezen lett meg.)

"hogy nekik van testvérük, így mindig van kivel játszaniuk."

Mi azért nem mindig játszottunk nővéremmel (pedig 2 év van köztünk), sokat veszekedtünk is. És így felnőttként belegondolva elég nagy nyűg lehettem neki (olvasson nekem, vigyázzon rám, játsszon velem, leckét segítsen... stb)

"Nevelés szempontjából is jobb lehet: megtanulja, hogy vannak dolgok amiket meg kell osztania valakivel"

Mint írtam, barátnőm egyke. Soha nem volt irigy, középsuliban amikor látta, hogy nincs 1 forintom se, magától hozta nekem is a szendvicset, amikor magának is vett. Sok ilyen példát tudnék mondani, amikor magától észrevette, hogy hol tud segíteni, és meg is tette. Fantasztikusan nevelték a szülei. A mai napig nem hiányzik neki a testvér.