Mikor adnád először közösségbe a gyereked, ha nem kellene dolgoznod?

Gyerek termeszetetol fugg. A nagy lanyomnak kifejezetten jot tett, o megpusztul itt bent, iszonyat energia van benne amit le kell vezetni.

En viszont anno egy csondes, visszahuzodo gyerek voltam, be probaltak dobni oviba es teljesen tonkretettek egy eletre a lelkivilagomat. Igaz kivettek 1 ev utan de az az 1 ev annyira megviselt, hogy még 14 evesen sem mertem egyedul boltba menni vasarolni. Nagyon nehezen, pszichologusok es tamogato baratok segitsege kellett ahhoz, hogy elheto eletet eljek. Bar nem hazudok, mai napig bepanikolok neha es pl. nem merem felvenni a telefont ha ismeretlen hiv, de nagyon ritka.

Ezt nektek kell eldonteni, van akinek nagyon nem tesz jot, van akinek meg kell.

Ha annyira nehezen barátkozik, akkor először kikérném a szakember véleményét. Nálunk az ovis csoportba van egy kislány, aki pszichologushoz járt, ill. nevelési tanácsadóba, mert annyira halk szavú, nehezen barátkozó, félénk volt. Most nagycsoportos korára jutott el odáig, hogy már nem csak egy gyerekkel játszik, hanem keresi más társaságát.

Én a te helyedben, ha a szakember is beleegyezik próbálnám délelőttre bevinni az oviba, hogy szokja a társaságot, ha lehetőség van rá, keresni egy olyan csoportot, ahol a nevelők társak ebben, nem erőltetik, de nem is hagyják rá a dolgot. Minél később kezditek, annál nehezebb lenne neki, annál kevesebb ideje lenne belerázódni. (Bár mivel kötelező, ezen nem kell gondolkodni.)

Ez teljesen gyerekfüggő szerintem. Az én kislányomnak már 2,5 évesen jó lett volna az ovi mert "kevés" voltam neki, de csak 3 évesen ment. Nagyon jót tett neki, lekötik az energiáit, jól érzi magát! A másik kislányomat valószínűleg el fogják utasítani 3 évesen (helyhiány miatt, januári kezdés nincs), de miatta nem aggódom, sokkal nyugisabb, könnyebben leköthető egyedül is. Jól érezné magát ő is közösségben, de jól érzi magát itthon. Nem úgy, mint a nagyobb.

Ha úgy látnám jobb neki itthon, akkor itthon tartanám. :) De ez fordítva is igaz, többet nem tartanám itthon egyik gyerekemet sem, csak mert "3 évesen dejónekihaitthonvan". Mert látom, hogy nem...

Kb. 1,5 évesen heti 1-2 napra, aikor már önállóan tud enni és járni. Előtte játszóházakba jártunk, kell neki a gyerektársaság, állandóan figyeli őket és utánozza, megy hozzájuk, építi a kis szociális fejlődését.

Szerintem ha a gyerek olyan típus (ezt az anyának reálisan kell megítélnie), akkor jót tesz neki a gyerek társaság (és sokszor kifejezetten rossz, ha sok felnőtt veszi körbe, korabeli pedig nem.)

Ha nem számítana a pénz, akkor négyévesen Waldorf oviba adnám...

De hát sajnos számít.

Gyerektől függ.

A fiammal simán ellenék itthon 4-5 éves koráig, nem hiányozna neki az egész napos gyerektársaság. A napi 1-2 játszótér és itthoni festés, rajzolás, játék kielégítené.

A lányom kezdetektől nagyon szeretett gyerekekkel lenni, hamar lettek barátai akikkel jártunk egymáshoz. Neki már kellett az ovi 3 évesen; korábban is jó lett volna neki, de a magánbölcsi nagyon drága, az államiról pedig sok rosszat hallottam itt.