Egyedülállóan gyerekkel hogyan lehet belerázódni a folyamatos időtlenségbe?
állandóan fáradt vagyok, úgy érzem csak abból állok, hogy csinálom a tápszert, vagy a bébikaját, folyamatos felügyelni kell, mert mászik mindenhova, a kiságyban sem lehet hagyni, mert balesetsorozatok vannak a folyamatos fejkoppanások miatt, feláll, hátraveti magát, vagy szerencsétlenül ülne le, ugye még kicsi, csetlik botlik. ha alszik(max 1 óra)akkor alkotok a konyhában, párolok, darálok, pépesítek, vagy csak melegítem, meg takarítgatok, de van hogy lepihenek inkább, mert egyszerűen nincs erőm a következő körre. és ez megy egész nap. felébred, megint ugrálok, utána torna, gügyögés, felügyelet, az esti fürdetésre külön be kell már kávéznom, az este 8-9 órára megmentőként gondolok.persze akkor jön a mosógépből kiszedés, előző cuccok le, teregetés, szemétlevitel, a hajmosásra már erőm sincs, a többiről nem is beszélve, szőrös vagyok, mint egy majom, még jó, hogy tél van és nem látszik a lábam sem, azt meg, hogy ha párom is lenne, már el sem tudnám képzelni.
de más meg 3 gyerekkel van, mégis megy..
mit rontok el?
válasza:Ez sajnos ilyen időszak... Másnak nem tudom hogy megy, de a baráti körömben azt látom, hogy senki sem tökéletes (és ez természetes).
Nekem az segített sokat, hogy nagyon határozottan selejtezek, nincs fölösleges holmink, nem őrizgetek "majd jó lesz valamire" cuccokat és olyan ruhákat amik kicsik (mert majd belefogyok), nagyok (hátha hízok) vagy az elmúlt 1 évben nem volt rajtam (mert hátha egyszer pont az kell). Vettem tárolókat, minden rejtve van, így a takarítási idő lerövidült. Nincs elől ezerféle bizbasz a polcon, kis mütyürke meg díszek. Fél óra alatt végigrohanok a lakáson és tiszta.
De ez az időszak nekem is káosz volt.
válasza:Túlélésre kell játszani, legalább is én azt tettem. Ugyan férjnél vagyok, de apa külföldön dolgozik, amikor pici volt a lányom, sokszor 5-6 hétig nem is láttuk. Segítségem nem volt (a szüleim meghaltak már, anyósom messze él tőlünk,de amúgy sem segítene).
Nyáron igyekeztem sokat kivinni a lakásból, sétáltunk, amikor nagyobb volt játszótereztünk. Próbáltam a barátokkal-kollégákkal kapcsolatot tartani, időként elhívni őket, találkozni velük (más kérdés, hogy sokan lepasszoltak...). Télen is mentünk naponta kétszer sétálni, mert megőrültem a négy fal között (a bezártságtól, nem az unalomtól!).
Az idő eltelt, lassan két éves a lányom, már újra dolgozom (ő bölcsiben, és élvezi). Már csak a hétvégék rosszak, apa elég keveset jut haza. Sokszor már pénteken összecuccolok, és megyünk vidékre anyóshoz. A gyerek imád ott lenni, és az is egy program.
Összefoglalva: kitartást, lassan könnyebb lesz!
válasza:Nem vagyok egyedülálló, de sokat vagyok egyedül a babával, és persze nekem is volt ilyen időszakom. Ezen túl kell esni, de meggyorsíthatod a folyamatot.
-a baba bizony ehet néha üveges bébiételt, nem lesz semmi baja, és aznap nem kell pepecselni
-én találtam egy kozmetikust, akinek van gyereke, tudj a milyen ez, így kijár házhoz kifejezetten anyukákhoz. Havonta egyszer jön, szemöldökszedés, szempilla festés, gyantázás. Rugalmas, ha kell, két szemöldök között gyereket ringatok, vagy ül az ölemben gyantázás közben. Közben még beszélgetünk is, és máris konfortosabban érzem magam.
-Összeírtam az összes programot, ami a környéken lehetséges babával, mindet kipróbáltuk. Heti 3 van ami ingyenes, és van még 2 ami fizetős. Ha belefér a baba napjába, akkor megyünk, szintén jó kikapcsolódás.
-Minden nap megyünk sétálni, boltba.
Kitartás és ügyeskedj!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!