Folyamatos műszak + kisgyermek - megoldható segítség nélkül?
Jelenleg olyan helyen dolgozom, ahol hétvégén, ünnepnap is kell dolgozni, 0-24 órás munkahely.
Nem fizet túl jól, de szeretem csinálni, és elég biztosnak is tűnik.
Pár éven belül aktuális lenne a gyermekvállalás. A baj az, nem tudom, hogy oldanám meg a gyerek elhelyezését, ha én ilyen munkarendben dolgozom. (5:40-13:40, 13:40-21:40, 21:40-05:40) Párom most állandó délelőttös, de már hajnali 3-kor eljár otthonról.
Nagyszülők nem lesznek elérhetőek. Párom szülei nyugdíjasok, de nem laknak túl közel, az enyémek igen, de rájuk más okból nem lehet majd bízni a gyereket.
Hogyan tudnám meg a kicsi bölcsibe/oviba vitelét pl. délelőttös héten, ha már hajnali 4-kor el kell mennem hazulról?
Munkahelyet semmiképp sem váltanék, ez olyan ritka biztos hely, amit őrültség lenne feladni, ráadásul imádom csinálni, hivatásomnak érzem.
Az én munkahelyem ilyen tekintetben rugalmas, 100%, hogy nem rúgnának ki, ha otthon kéne lennem néha a gyerekkel, mert beteg. Felvettek annak idején olyan nőt is állandó szerződéssel, aki már akkor láthatóan terhes volt, mégis alkalmazták. Azt hiszem, ez mindent elárul az emberségességükről. Csak épp a kismama műszak nem forrta még ki magát, egyelőre délelőtt és délutánba járnak váltottan, de velünk egy időben.
Mint mondtam, munkahelyet nem váltok, ez 100%. Egyrészt, mert nem is egyszerű leakasztani egyet, másrészt egy címeres ökör lennék, ha valami bizonytalan helyért otthagynék egy ilyen fix állandó munkahelyet. Márpedig más nem igen jöhet szóba, mint egy gyári meló, és ott is általában több műszak van. Más jobb meg úgysem jöhet szóba érettségivel, meg nem is érdekel más, mint ez. Imádom csinálni, úgy érzem, megtaláltam a nekem való munkát.
Írtam, és ezek szerint nem láttad.
"Párom most állandó délelőttös, de már hajnali 3-kor eljár otthonról." Átlag napi 10 órát dolgozik (ilyenkor meg 12-14 órát), haza még csak tudná vinni a gyereket, de bölcsibe befelé ő sem.
Megmondom, miért nem jó.
Ha reggel mész dolgozni, tehát 5:40-re, a párod meg éjjeli 3-kor, akkor szerinted ki a fene fog hajnali 5 órától neked vigyázni a gyerekre, meg bölcsibe vagy oviba vinni? Nagyszülő esetleg, de más?
Ha délutánba mész, az jó, mert elviszed reggel a gyereket, délután elmész dolgozni, a párod meg elmegy a gyerekért. Csak azért gondolj bele, hogy annyit leszel a gyerekkel, hogy reggel elviszed, mert mire hazaérsz, addigra már a gyerek alszik. Ennek van értelme? Nem hiszem.
Ha éjszakába mész dolgozni, akkor pedig nem érnél haza addigra, mire a párod már elmegy otthonról, tehát akkor meg éjjel 2-3 órakor kellene valaki, aki vigyáz a gyerekre reggel 6-ig, mire hazaérsz.
Szóval gondold végig, hogy akármilyen jó is a munkahelyed vagy szereted, sajnos ez mellett így gyereket vállalni nem a legjobb.
Szóval lehet hogy szereted vagy biztos ez a munkahely, de van a hátad mögött gyakorlat, szakmai tapasztalat és elkezdhetsz te már állást keresni a GYED vagy GYES alatt is és szerintem azért össze fog valami jönni, ami ettől jobb és praktikusabb, megfelelőbb a gyerek mellett.
De sajnos ez tényleg ilyen. A saját bőrömön is tapasztalom, hogy sokszor választani kell munka és gyerek közt, mert a két dolog, bölcsi-ovi szempontjából nem megoldható, ha nincs állandó segítség. Mert vagy nem lesz ki a gyereket elvigye reggel, vagy nem lesz ki érte menjen.
Szóval nehéz.
De talán majd amikor éles helyzet lesz, akkor valamit sikerül kitalálni. Valami másik megoldást.
Ezen még nagyon korai gondolkodni, hogy mi lesz majd....
Azt írod, hogy pár éven belül lesz aktuális a gyerekvállalás, tehát még csak tervben sincs a közeljövőben. Gondolom a gyerek 1,5-2 éves koráig minimum otthon szeretnél lenni vele.
Addig még annyi minden változhat. Lehet a cégednél is kitalálnak valami baba barát megoldást, a párod is lehet már rég máshol fog dolgozni, vagy más munkarendben.
Egyébként ahogy már írták előttem, nem lehet megoldani segítség nélkül.
Mi a párommal 3 műszakba járunk, váltva. Ha én délelőttös vagyok, akkor ő délutános, ha én délutános akkor ő éjszakás, ha én éjszakás, akkor ő délelőttös. Így is van "holtidő", mikor a gyerek egyedül lenne, de szerencsére itt van apósom, így ő van a gyerekkel.
Délelőttös héten: reggel 4kor indulok, akkor az apja viszi oviban, én fél 4re érek az oviba érte, én fürdetem, altatom este.
Délutános héten: reggel elviszem oviba, délben indulok dolgozni. Apja megy érte, ő fürdeti, após altatja, én éjfélre érek haza.
Éjszakás héten: reggel elviszem oviba, hazafelé bevásárolok, lefekszem aludni, fél 3kor kelek, megyek az oviba, hazajövünk, főzök, apjával játszik, fürdés, apja altatja, én 8kor indulok dolgozni. Apja hajnal 4kor indul itthonról, én negyed 8ra érek haza, így addig apóssal van, ha felébred.
Nem 5 órakor kéne elraknom valahova a gyereket, hanem hajnali 4-kor. 4 óra után indulnom kell a vonatra, mivel nem teleportálok munkahelyre csettintésre...
Semmiképp nem váltok munkahelyet. Egy műszakot akkor sem vállalnék itt, ha lehetne tartósan, mert egyrészt semmit sem keresnék úgy, másrészt azzal nem lenne megoldva a problémám. Ha mondjuk 8-16 között dolgoznék, ugyanúgy 6 óra után mehetnék el otthonról, hogy beérjek melóba, és jó esetben este negyed 6-ra érnék haza. Elmenne a teljes napom, és hol fogadnák reggel 6-kor a gyerekemet?
Nem akarok, és nem fogok más munkahelyet keresni, mert ilyet nem találok máshol, én ezt szeretném csinálni, mint már leírtam párszor. Az itt szerzett gyakorlatom pedig csak ilyen jellegű munkára jó, amit viszont máshogy nem lehet csinálni, mint folyamatos műszakban. És nekem így jó.
Ha választani kell, akkor majd a párom vállal olyat, ami összeegyeztethető a gyerekkel, mert ő úgyis utálja a mostani munkahelyét (az is lehet, hogy ő megy majd GYED-re, nem én). Én biztos nem adom fel a hivatásomat, mert örökre bánnám. Az meg nincs sehol beígérve, ha otthagyom azért, hogy gyereket neveljek, majd nem kell-e kényszerből mégis egy ugyanilyen folyamatos műszakos munkahelyre mennem egyszer, csak éppen gyárba, állómunkára. Mert mondjuk nem lesz más, de a gyerek szeretettől nem lakik jól, sem attól, hogy otthon lébecolok. Aztán én verem a fejem a falba, hogy otthagytam az atombiztos imádott munkahelyemet a gyerekért, aki így is nélkülöz, mert most egy multicég ugráltat kénye-kedvére. Ott meg aztán a határozott idejű szerződések miatt esélyem nem lesz táppénzre menni a gyerekkel, és remeghetek, hogy mikor rúgnak ki...
Igen, elvileg ráérek ezen agyalni, csak éppen két lábbal állok a földön, nem akarok illúzióvilágban lebegni, hogy na, majd csak lesz valami... Nekem az kevés. És másokkal ellentétben nem akarom tudatosan elcs*szni az életemet sorozatos rossz döntésekkel. Márpedig ezt a munkahelyet otthagyni egyenlő az öngyilkossággal. 2-3 év pedig elég hamar eltelik észrevétlen, nem 10 évről beszélünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!