Hogy kell önállóságra nevelni egy gyereket?

Az biztos nem árt neki, ha korán ki tudja magát (korának megfelelően) szolgálni. A vajaskenyér és a kakaó pont ez a szint. Biztasd és dicsérd, amikor csinálja, akkor öröm lesz neki. Ne nyúlj bele, ne siettesd.

Vajazókéssel nagy kárt nem tud tenni magában, azzal izomból kell reszelni a bőrt, hogy valami sérülést okozhasson.

A kakaónál meg a legnagyobb veszély, hogy kiborítja. Akkor magadban elszámolsz tízig, megnyugtatod, hogy semmi gond, előfordul, aztán felmosol.

Túlfélted. A vajaskenyér pont az a szint, amit ilyen idősen màr rég egyedül csinálhat.

Én is hasonló helyzetben vagyok, csak a 11 éves nevelt lányommal. Eddig ki volt szolgálva, a húst is felvágták neki, most meg küzdök az önállóságra neveléssel.

Cstlakozom az elsőhöz, valószínűleg nem fogja ütőéren szúrni magát az életlen vajazókéssel. De nyugi, nagyon sok anyuka ilyen rémlátó, mint te, pl. anyósom is, hát olyan is a párom, amilyen, ha nem rakják elé az ételt, inkább nem eszik, kb. a 3,5 éves fiunkkal van egy szinten önállóságban.

Na mindenesetre, szerintem egy kicsit több szabad teret és felelősséget kéne rábízni erre a gyerkőcre. Pl. ha telken belül van segítsen kivinni a szemetet, rakja rendbe a szobáját, segítsen ezt-azt. Gondolom látott már téged főzni a 6 év alatt, pucolóval nyugodtan pucolhatna már zöldséget, krumplit (nálunk a 3,5 éves már félé v csinálja, nyilván utána kell még nézni, mert marad néhol héj, de nagyon büszke magára és emiatt próbálkozik mással is). Szerintem egy szelet kenyeret már egészen biztos meg tudna ügyesen vajazni és a kakaóport sem nagy ügy elkeverni a tejben. Ha kiloccsan kiloccsan, megtaníthatod feltörölni is. Csak türelemmel kell lenni és bízni benne, bíztatni, menni fog az. :-)

A vajazó késes vértócsalátást meg nem értem, ha attól félsz, hogy a melletted álló gyerek elvágja magát egy vajazókéssel, akkor hogy mered egyedül hagyni a házban, még ha csak apudnál vagy is a szomszéd házban? Akkor is akármi történhet... Érted, egyik sem veszélyesebb, mint a másik...

gondolom te az anyukája vagy a gyereknek..... vagyis nő vagy. és kisfiad van, vagyis egy minipasiról beszélünk.

nem tünt még fel, hogy a nők sokkal önállóbbak,ügyesebbek, talpraesettebbek?

szóval ebből kiindulva eleve ne mérd a te képességeidet össze a gyerekével.

a másik. úgy 10-20 évvel ezelőtt tök más volt a nevelési szokás, még a kórházba is "elvették" a gyereket és 3óránként adták vissza az anyáknak. eleve egy fegyelmezettebb, elnyomottabb korcsoportról van szó, mint a mostani. ma már a gyerekhez idomul a szülő és az élet (szerencsére) - persze vannak kivételek.

mindig bíztatni kell a gyereket arra, hogy önállóan, sikerélménnyel végezzen el feladatokat, példát kell nekik mutatni, be kell vonni a munkákba (takarítás, mosogatás, borsópucolás, bevásárlás, stb) a gyerekeket - és nincs az, hogy fiú, akkor nincs házimunka! a "teremtés koronája" stílus már idejétmúlt, egy fiú pont ugyanúgy tudjon mosogatni, főzni, takarítani, mint egy lány...

szóval mindenbe érdemes bevonni a gyereket, de el kell fogadni - nem vagyunk egyformák, vannak,akiknek a képességei mások, lassabban érnek.

szerintem támogasd és biztasd a gyereket az önállóságra, úgy neveld,hogy érezd azt, hogy te e téren mindent megteszel, de ne szidd össze, haragudj rá, ha neki ez lassabban megy. mert biztosan igyekszik, csak hát lehet, lassabban érik.

és hát fiú :) a kisfiúk teljesen mások, mint a kislányok :) ezt is tartsd szem előtt :)

ui. az én párom 38 éves, de még mindig a "hol a kulcsom, hol a cukor, mikor kell lediktálni a vízórát" kérdések hangzanak el :) pedig felnőtt :) ez van. ilyen az élet :)

Azért van lemaradva a fiad, mert nem adsz neki teret, hogy kibontakozzon, és hogy kiszolgálja magát!

Nekem is 6éves a fiam, (márciusban lesz 7) simán vajazza a kenyerét, sőt a kisebb tesóit is kiszolgálja. Ha enni készülünk kitálal. Kihuzza a megfelelő fiókokat,és kipakolja a tányérokat,evőeszközöket, poharat (pedig itt székre kell állni és a felső szekrényből kiszedni őket, de ez is megy egyedül). Műanyag tányékorral kezdtük a tálalást, de már pl most karácsonykor az ünnepi asztalnál is segített. Szalvétát hajtogatott, és mindent kipakolt szépen, ahogy mondtam neki.

A kisebbek is állnak be a sorba, látják a nagyot milyen ügyes,így pl a 4,5évesem is székre áll és megcsinálja magának a szörpöt, vagy önt teát, vagy a vajaskenyeret. :)

Én hagyom is nekik, bár fél szemem mindig rajtuk, mert nyilván előfordult párszor, hogy úsztunk a szörpiben/teában.

A szobáikban simán rendet raknak, ha szólok nekik. Ha túl nagy a káosz, akkor kicsit besegítek, de inkább csak szóban.

Az, hogy változást érj el, ahhoz először neked kell változnod!!Szerintem először is te állítsd át az agyadat a túlféltésről a sima féltésre, és utána a fiadat kezd el bíztatni, hogy segítsen többet, vagy próbálja meg a kakaót, vajaskenyeret megcsinálni. Stb. :))

Sok sikert hozzá.

"és hát fiú :) a kisfiúk teljesen mások, mint a kislányok :) ezt is tartsd szem előtt :) "

Nem, ez így nem igaz. Nem azon múlik, hogy milyen nemű, hanem hogy a szülő hogyan neveli. Ha abból indul ki, hogy "jajj, fiút nem terhelünk" és nem tanítja meg, akkor igen, a fiúk, majd férfiak önállótlanabbak lesznek. De nem az Y kromoszóma miatt!!

A férjem a nővérével együtt volt befogva, nem tettek különbséget közöttük. Takarításnál maximum egymással egyezkedhettek, hogy ki mit csinál meg szívesebben. Nem is önállótlan.

Ha az anyja kiszolgálta volna felnőttkorig, akkor valószínűleg egy ovis szintjén lenne (és nem lenne a férjem, mert gyereket inkább szülök, nem pedig házasodok vele).

szerintem nem voltál túl érett, de a mi időnkben nem volt ez túlparázva. azt se mondanám, hogy a gyereked le van maradva hisz leírtad, hogy te nem engeded neki... :)

nekem 5 éves a fiam. nem hagytam még egyedül itthon és nem is fogom még jó ideig. de nem azért mert nem megbízható már most ellene egyedül szerintem, hanem mert bármi történhet.

viszont itthon nagyon önálló. mind a fürdőben egyedül old meg mindent. illetve hajmosáskor át kell öblítenem a haját mert samponos marad, de minden másban az. fenekét is kitörli már.

konyhában is teljesen jól elboldogul. mondjuk én nagyon rég vele főzök, már 3 évesen pucolta vele a zöldségeket, szeletelte vajazókéssel, sajtot reszel egyedül, ismeri az egyszerűbb ételek elkészítését, pl. már egy ideje ő teszi a fűszereket az ételbe, de a főzőlaphoz ugye nem nyúlhat.

szendvicset minden gond nélkül csinál magának, sajtot is szeletel rá, paradicsomot is felvágja magának hozzá. de mondom, biztos vagyok benne, hogy nem a fantasztikus képességei miatt (ehhez nem hiszem, hogy kellene), hanem mert teret van adva neki, és kellően begyakorolta már az elmúlt 1-2 évben :)

A kisfiam 4,5 éves.

Szerintem sok múlik a hozzáálláson, hogy te mennyire akarod bevonni őt a dolgokba. Ebben a korban a gyerekek még érdeklődőek, segítőkészek, elfogadják jórészt az irányítást.

A konyhjában az én fiam is csak felügyelettel lehet (mi még nem késezünk, de pl. főzni segíthet: megmosni a zöldséget, eltekerni a főzőlap gombját, előszedni a hűtőből a hozzávalókat, beleönteni a fagyasztott zöldséget a serpenyőbe, kavargatni (együtt) a tojásrántottát, de ha kicsit megkezdem neki, akkor a főtt tojást már egyedül megpucolja, egyedül megterít- hozza-viszi a poharakat, tányérokat (jó, amiben teli leves van vagy forró, azt én, de egy normál szendvicses tányért elvisz, megterít stb.)

Felügyelet nélkül természetesen én sem hagyom soha, semmilyen körülmények között, mert azért adódhatnak háztartási balesetek, egy ovis játékból is akarhat meggyújtani mécsest vagy kihajolni ablakon stb.- de ez nem önállóság kérdése, hanem szülői felelősség.

Ellenben nálunk jutalomként éli meg, hogy segíthet- pl. engedem porszívózni, mert abban erősítettem, hogy menő, nagyfiús dolog, ha valaki már tud- persze előtte össze szokta pakolni a játékait, hogy ne szívja fel stb.

Segít a mosógépbe bepakolni, ha a gép végzett, akkor már egyedül hozza a kosarat, amibe kiszedi, segít adogatni a rihákat vagy a csipeszeket stb.

Nálunk étellel még nem szolgálja ki magát, még nem várom el tőle, de amikor nyáron műtöttek és tényleg gond volt minden felállás, akkor simán rá tudtam bírni, hogy vegyen fellépővel gyümölcsöt a kosárból, menjen mossa meg vagy öntsön tejet magának a hűtőből egy pohárba.

A vacsorakészítésnél már befogom, melegszendvicset együtt szoktunk készíteni, ő rakja a felvágottat, zöldséget rá stb- hamarosan majd vajazni is fog, de még eddig nem alakult így.

Elméletileg a kakaót is meg tudná csinálni magának, a tejet előveszi, kiönti, a mikrós melegítést még nem bízom rá (még nem tudja, mennyi ideig kell), illetve a kakaópor magasan van- de ezen bármikor lehet változtatni.

A lényeg, hogy igenis legyen bevonva a háztartásba, nekik ez még csak játék, kiváltság is lehet, hogy ő pakolhatja ki a megvásárolt dolgokat, csak ő teheti rá a sajtot a kenyérre- én mindig nagyon megdícsérem.

Illetve nálunk most nagy sláger a L'ecsó- amiben a kis patkányséf van és mindig mondogatja büszkén, hogy ő most séf, mert tud főzni.

Hát ez összetett probléma. Igaza van annak is, aki azt írta, hogy a nők hamarabb önállóak, és annak is aki azt írta, hogy talán te óvod túl.

Nekem öcsém van, és emlékszem, hogy 9 évesen már én vittem őt az óvodába, mentem érte és csináltam neki otthon kaját amíg a szüleink dolgoztak.

4 gyerekem van, és a két legidősebb fiú. Én az a tipikus túlféltő anyuka voltam, amikor a legnagyobb 6 éves volt, akkor vettem észre, hogy más 6 éves már sokkal önállóbb mint az én fiam, mert én túlóvó, túlféltő voltam. Igyekeztem apró lépésekkel nyitni. Otthonhagyni kis időre míg elszaladok a boltba, ezt az időszakot növelni fokozatosan, majd őt küldeni egyedül a boltba stb.

A konyha terén is jellemző volt, hogy én inkább kiszolgáltam a "férfiakat", megcsináltam mindent, aztán tudatosan igyekeztem ezem változtatni, s rájöttem, milyen örömet okozok ezzel a fiaimnak, akik akkor 4 és 6 évesen szívesen kontárkodtak a konyhában.

Így mondhatom azt, hogy a kisebbik fiam 5 éves volt, amikor kapuccsínót készített nekem mikróban, és igen 5-6 évesen már megtanultak kenyeret kenni maguknak.

Amikor a nagyobbik elsős volt, vagyis 7 éves, a kicsi meg ekkor volt 5, szülői értekezletre kellett mennem, és nem volt kire bízni őket, hát kapcsoltam nekik egy mesét, a nagyobbiknak elmondtam, ha bármi baj van, szaladjon át a szomszéd nénihez, s remegő lábakkal mentem szülőire, egész idő alatt mindenféle rémségeket képzeltem, ég a ház stb, kb. másfél órát voltak egyedül, nem volt semmi baj, hát itt kezdődik az út az önállóság felé. Muszáj elkezdeni...

Kezdd el apró lépésekkel, és majd meglátod.