A félig állatok miért vállalhatnak gyereket?

17:36 Így, hogy a végén le is írtad, hogy neked a gyerek stresszkeltő, már értem az egészet.

"Szerintem épp nektek kéne megmutatni" feltéve, hogy nem késtünk el kissé az ő esetükben. Felhívjuk a még gyermektelenek figyelmét arra, hogy inkább a kellemetlenebb utat válasszák, ha önmaguk előtt nem titok, hogy nem készek rá. És finoman szólva bosszantó látni, hogy csimpánzok telesz@rják a nehéz sorsú kis országomat a jövőtlen kölkeikkel. Vagy jó lesz nekünk majd?

"Szerintem senkinek semmi köze hozzá, hogy ki vállal gyereket."

Akkor aki méltóztatik elvinni egy ilyen célokra kirakott inkubátorba a szökevényét, vagy esetleg bátorkodik a nyaka kitekerésével vagy inkább anélkül berakni egy kukába valami elhagyott helyen, az hadd tegye, se nem mindenki ügye, se a törvényre nem tartozik? Ha nevelőszülőknél klasszisokkal jobb élete lenne a gyereknek, de ő nem adja, mert kell neki, ha már úgyis megmagyarázza, miért rossz a gumi vagy miért nehéz használni, akkor simán ő tudja jobban? Ha tömegesen van ez, ha nem tudok bevásárolni anélkül, hogy ordibáló, kisgyereküket ráncigáló és teljesen elnyomó, agyatlan sz@rházi nőstények műsorába ne botlanék, akkor nem tartozik senkire?

"akik szaknyelven beszélnek"

Túlvetíted. A tudatosság csak a szükséges alapismereteket és a folyamatos, tulajdonképpen boldog odafigyelést jelenti. A ballaszt-tudás, a túlmagyarázás ismét nyomasztó lehet gyerekszemmel, de az a kisebbik probléma, ha már minden adott, csak a fölösleget kéne eldobni. Akiknek az iskola elvette a kedvét attól, hogy érdeklődjenek a tudásszerzés iránt, azokat meg fel kéne locsolni valahogy, hogy ez azért kevés lesz. Kapták.

"Csak egy gyerek, természetesnek kéne lennie!"

És persze Dzsenifernek. Oké, tudom, hogy nem, csak jelezném, a természetességet már legalább ketten tartjuk fontosnak :)

Idegbajos anyukák meg akkor vannak, ha megengedik maguknak ezt az érzelmileg éretlen luxust, hogy úgyszólván elragadják őket az indulatok. Te laksz a bőrödben, ez az indulatosdi csak amolyan mese. Könnyű elhinni, ha a legtöbben mélyen hiszik, és még kényelmesen el is lehet hárítani a felelősséget vele. Egyszerűbb kihagyni a dühöngést és az aggodalmaskodást, bólintani egyet arra, hogy "ez van most" és tenni, amit épp kell, tehát sápítozni pont nem, mert nem kell. Nevezik ezt felnövésnek is.

"valamelyik könyvben mondtak valamit"

Nem az olvasás a cél. Kell könyv is, kell figyelni a szakértők gondos, írott monológjaira. Amikor két amolyan 'szakember' irományai közt itt-ott ellentmondás feszül, az világosan bizonyítja, hogy a könyv közléseire támaszkodni nagy könnyelműség lenne. Józan ész, természetesen. Lesz újdonság a könyvekben bőven, de aki nem rohan az értelmezéssel, az talál meglepően sok "levegőben lebegő" információt is. Nem úgy kell olvasni, ahogy a "rohanó emberek" szoktak, semmi nehéz eddig.

"Mindig találtok valakit akit lehet gyilkolni."

Nem tudok abban hinni, hogy bárki is ilyen céllal ír. A trollkodás felismerhető arról, hogy nem is akarja álcázni magát, csak a fricska a cél, nincs még mögöttes mondandó se, izzik az irracionális indíték. Aki meg legjobb tudása szerint feltárta a gondolatait, az megtette, amit itt lehetett. Vagy másképp gondolod?

A "minek alacsonyodtok le a szintjükre" gondolom abból a szemszögből íródott, amit az általam megfogalmazottakkal egyetértők szemszögének gondolsz. Abban se tudok hinni, hogy bárki is úgy élné ezt meg, hogy lealacsonyodni vagy leereszkedőn kell írni bárkinek is. Személy szerint abban hiszek, hogy mindenki lehet nagyon erős, nem csak fizikailag, hanem fejben is, ha kitartóan edzi azt, amije van. A genetikai különbségek nem lényegesek, igazából nem is lehet becsületesen mérni ilyesmit. És feltűnő, hogy akik nem akarnak semmit, azok mintha átlag alatti képességűek lennének, pedig ennyien nem lehettek a leggyengébbek közt suliban. A kényelem jó dolog, milyen kár, hogy nem való semmire. Aki kényelmesen akar olvasgatni, az csalódik, amint elé kerül valami kiadósabb. Nincs min csodálkozni. Ettől még nem adunk le a vastagságból :)