Van kedve valakinek elmesélni, hogy milyen volt mikor először hazavitte a babáját?

juliusi a lanyom, 10 napig voltam korhazban, csaszarral szuletett es belazasodtam, emiatt nem engedtek haza. mivel alapbol egy stramp csaj vagyok, nagyon megtort lelkileg a korhaz: a szoptatasi nehezsegek, a sok infuzio, alig birtam latogatokat fogadni, de foleg a tudat, hogy a ferjem nem toltheti a lanyaval az elso krt hetet...

amikor bealltunk a kocsival a haz ele el is pityeregtem magam. gyenge voltam kimerult de masreszt rogton jott az anyai oszton: gyorsan kipakolni mosast bekeszitteni szoptatni stb.

anyukam at jott egy hetre o segitett a hazimunkaba. nagyon letort a kosz, a gaz a kertben ugyh emiatt nem volt tul rozsas a kedvem. a vedono kijott es mondta h kezdjuk el a tapszeres potlast. na ezen persze efybol mindenki kiakadt azonnal hivjak szoptatasi tanacsadot uristen mi lesz ha tapszres lesz stb. a ferjem is eroltette a szoptatast persze mostmar halas vagyok erte, de akkor ott ugy ereztem senki nem ert meg es nyugalom kell :) tomboltak a hormonok na.

par napot a kanapen aludtam a baba szobajaba es kb 2 orankent szoptattam...a tejem 2 hrt mulva jott meg addigra en is jobban lettem, a hazimunkara is jutott idom ugyhogy megnyugodtam es kb innentol kezdtem el orulni igazan az anyasagnak :)

Az elsőnél vártam hogy haza engedjenek, de a kórházban biztonságban éreztem magam, ha bármi lenne, ott tudnak segíteni azonnal.

Nekem egy parám volt, meg ne haljon a gyerek:) mindig néztem vesz-e levegőt:)

Na meg hogy eszik-e rendesen.

A kórházban adtak pótlást, de itthon nem volt táp, csak a cici, doki nem irta fel, szoptassam, majd lesz tej, de nem volt elég tejem, sírtam a babával mikor még éhes volt, mértem mennyit eszik, aztán vettem recept nélkül, s szopi után kipótoltam.

A férjem mindenben segített, elveztük a babázást, de nagyon fárasztó volt. Éjjelente sokat kelt enni, nem aludt el csak ha órákat ringattuk.

Nem aludt a kiságyban csak köztünk... De annI örömöt adott egy egy mosollyal, hogy elfeldtem az éjjeli 3-órás fentlétét másnap reggel:)

A másodiknál már tudtam mi hogy van, a kórházi pár nap gyorsan elszaladt. A lányom jött minden nap a férjemmel, az ablakon keresztül nézte a kistesót, mindig mondta még ne tolják vissza, vagy hozzam majd ki mégegyszer.

Nem hiányoztak neki, nagyon jól elvolt 4 napig az apjával otthon.

Mikor haza engedtek jöttek értem, nem volt otthon főtt kaja, megálltunk a Mekibe ebedért:)

Otthon alig várta a nag hogy a kicsit megnézze, megfogja.

Betettük a hintába a picit, a nagy énekelt neki, simogatta, puszilta...

Hámlott a bőre, a nagy szedegette, kapargatta le róla :)

Minden csoda 3 napig tart, utánna már nem nagyon foglalkozott vele.

Ott az volt nehéz, hogy a nagyra nem volt elég időm a szoptatások, altatások lefoglaltak egész napra, azért mart a lelkiismeret, nincs rá elég időm, ezért elment a Nagyihoz nyaralni. Így vele játszottak, en meg babázhattam