Hogyan "vegyem rá" magam arra, hogy együtt tudjak lenni a párommal?

A fiam 4 hónapja született.

Azóta nincs szeretkezés és ennek semmilyen formája köztünk. Ennek több oka is van, de főleg én érzem magam hibásnak. Ő végtelenül türelmes, nem erőltet semmit, de én nem tudom magam "rávenni".

A terhesség elején el voltunk tiltva, utána mikor már lehetett, akkor 2szer voltunk együtt, mert már nekem nem volt jó. Amióta pedig megszületett a fiam, azóta meg...

Az egyik dolog az, hogy a párom 3 műszakban dolgozik, hétfőtől szombatig. Éjszakás héten érthetően nincs itthon éjszaka, délelőtt alszik, utána meg játszik a gyerkőccel.

Délutános héten mire hazaér, addigra már én alszok, nincs erőm éjfélig fellenni, ha fel is ébredek, szinte 5 perc múlva már alszok is vissza.

Délelőttös héten pedig ő fekszik korán, 8kor már alszik, mert fél 4kor kel. Én meg szoptatok, fejek, elpakolok, 9-fél 10, mire ágyba kerülök, akkor is már szinte alig hogy lefekszem, már alszok.

A másik dolog, hogy a fiam császárral született, eleinte velünk aludt, mert nem bírtam felkelni hozzá éjszaka, így kényelmesebb volt szoptatni. Néha most is odaveszem magunkhoz, ha felébred hajnalban szopizni.

A harmadik ok, hogy én gyógyszert nem szedhetek, spirál, injekció nem jöhet szóba, ő meg nem akar gumit. Én pedig még nem akarok kistesót. 2 év után "jött össze" a fiam úgy, hogy sehogy sem védekeztünk, mégsem estem teherbe, ezért mondja, hogy nem akar óvszert. De én félek, hogy a testem még emlékszik a terhességre, meg még szoptatok, nem is jött még meg.

Így ezért van bennem a legnagyobb félsz, és ezért sem tudok vele együtt lenni, pedig hiányzik, és jó lenne, de a gátat nem tudom feloldani.

Tudom, őt kéne rávenni valahogy a védekezésre, de hiába beszélek neki. Már vettem óvszert is, de nem hajlandó használni, én meg anélkül nem akarom (bár én sem szeretem, de muszáj).

Bocsi, kicsit hosszúra sikerült a komment, de már nem tudom, hogy mit tegyek.