Butaság, hogy ezért akarok másodszorra kislányt?

Lehet le leszek pontozva ezért,de szerintem alapvetően az,hogy milyen testvérek a neveléstől függ nem pedig a nemiségtől....nekem 2 fiam van 2 év korkülönbséggel,rivalizálnak,de nem ez a jellemző(mondjuk még nem nagyok,4 és 2 évesek),szeretik egymást. Barátnőm 2 fia "gyilkolja" egymást...unokatesómék fiú-lány 3 év korkülönbséggel,már nagyok(19, 16) és mindig is jól elvoltak.

Természetesen a tini korszak kiszámíthatatlan, de ha alapvetően jó tesók,akkor szerintem ez meg is marad mindig!

Nem hinném, hogy ez annyira összefüggene. Nekem öcsém van, három év korkülönbség van közöttünk, de szinte az egész gyerekkorunk azzal telt, hogy én méricskéltem, hogy vele többet foglalkoznak-e, mint velem, hogy ő több édességet kap-e, mint én, ésatöbbi. Öcsém meg folyamatosan próbálta kiharcolni, hogy neki is engedjenek meg olyan "nagyos" dolgokat, amiket nekem. Mondjuk amúgy csíptük egymást, sok gyerekkori hülyeségünk van, amikre a mai napig emlékszünk és elröhögünk rajta, de igazán jó testvérek felnőttként lettünk, gyerekként brutálisan sokat veszekedtünk. Nem voltak ezek komoly balhék persze, de anyunak számtalanszor kellett minket szétszednie.

Egyébként gyerekkoromban én pont azt láttam mindig, hogy akinek azonos nemű testvére van, azok milyen jól el tudnak játszani egymással, és irigyeltem is őket érte eléggé.

Mondjuk az más kérdés, hogy a fiam után én is másodiknak inkább kislányt szeretnék (bár már teljesen úgy vagyok vele, hogy tökmindegy, csak jöjjön végre össze), de náluk már kétlem, hogy rivalizálás lenne, vagy bármi hasonló, elég nagy korkülönbség lesz közöttük, a fiam most hét éves, ha most összejönne a tesó, akkor is majdnem nyolc év lenne köztük.

szerintem is sokat számít a nem.

biztosan vannak kivételek is, van, aki el tudja mondani, hogy ismer olyan fivéreket, akik kiskoruktól kezdve akár még felnőttkorukban is - mint a borsó meg a héja, és hogy sose verekedtek, nem durvultak, stb... de nem ez lesz a jellemző az tuti. az anyák meg idealizálva tekintenek rá a gyermekeikre. kívülállók viszont szerintem jobban láthatják.

én ezt tapasztaltam az ismerősi körömben;

a nővérek többnyire összetartanak, és figyelnek egymásra, szeretik és igénylik a másikat. gyerekként persze lehet hajhúzogatás, meg szájalás, árulkodás, nyafogás, durcázás, de komoly összecsapás (bunyó) egyáltalán nem jellemző. és nem kínozzák egymást annyira (a nagy nem szekálja a kisebbet,nem alázza le, nem akar fölényeskedni a kisebbel szemben)

a vegyespáros esetén a lánytesó a kis "szenyó" inkább, de még mindig nem jellemző a kemény meccs. eleve másképp kezeli a szülő a két gyereket, illetve a nemi identitás miatt is másképp viselkedik a két gyerek konfliktus esetén. ahogy nőnek, egyre kevésbé van közös ügyük.

a fivérek viszont heti egyszer biztos bunyóznak, és anyuci kegyeiért harcolnak egymással. meg überkednek, ki a jobb, a gyorsabb, az okosabb. elég sokat látom azt is, hogy a nagyobb fiú szekálja a kisebbet, és simán "lecsavarja" az öcsit, ha nem úgy tesz ahogy ő azt szeretné. ha a kisöcsi már egy súlycsoportba kerül a bátyussal, akkor már csak a nevelés hatása az, hogy mennyire verik egymást meg :)

én csak ezt tapasztaltam. még a játszótéren is látom a fiútesók és a lánytesók viselkedését...

nekünk is fiúnk van, és ha esetleg bevállaljuk, hogy legyen tesó, akkor remélem lány lesz. bár imádom a fiúgyerekeket (ez az igazi szerelem) :) de nem vágyom arra, hogy bokszbíró legyek.

én megértelek, értem, mire gondolsz!