Miért jó nagycsaládosnak lenni?

4 gyerekünk van,7;5,5;és egy 3,5 éves ikerpár.Nagyon jó,szívet melengető érzés látni ahogy együtt vannak,ahogy örülnek egymásnak,egymás sikereinek,ahogy együtt játszanak,ahogy vigyáznak egymásra.Nagyon szeretem,mikor apa hazahozza őket az oviból,iskolából,és egyszere betódulnak,mind meg akar ölelni,és egymás szavába vágva csiripelnek:),mesélik a nap történéseit.

Szeretem a nyüzsgésüket, a hangzavart,azt a hatalmas életerőt,ami sugárzik belőlük,szeretem azt melegséget és szeretetet amit árasztanak,és azt az erőt adó kört,amit hatan alkotunk.Erősebbnek érzem magam tőle.

Mi 5-en vagyunk. 4-en születünk a 80-as években, amikor nem volt nagy dilemma, hogy lesz-e később munkahelye anyumnak. Utána még azért jött egy hugi is.

Mindannyian mások vagyunk, 5 különböző ember. Nem mondom, hogy könnyű volt, sokat vitáztunk, veszekedtünk, néha mg manapság is, de bármikor számíthatunk a másikra, nincs olyan, hogy ez az enyém.

Ahogy telnek az évek, mindenki családot alapít, 3-an már házasok vagyunk, van már 4 unoka. Ha csak a család jön össze, akkor 14-en vagyunk, nem mondom, milyen készülést igényel egy ebéd!

Visszaemlékezve gyerekkoromra sokat segítettünk lányok a háztartásban, a kishúgunk gondozásában. De ez akkor valahogy természetesnek tűnt. Már nagy előnyöm hogy anyutól megtanultam sütni, főzni.

Világ életemben 3 babát akartam , nem tudnám megmagyarázni, hogy miért. Egy másfél éves lányom van, a második 4 hét mulva jön, és így tervezzük a harmadikat is.

Férjem mindig azt mondja, és igaza van ebben is, hogy ha csak 2 babánk van, csak magunkat "reprodukáltuk", ahhoz hogy "szaporodjunk" legalább 3 baba kell:-)