Mennyi az a minimum életkor, amikor apává válhat egy fiú/férfi? Abban az esetben, ha a feleségnek biztos állása, saját lakása, megtakarított pénze van, részemről meg ott van a biztos (nagy) szülői segítség (anyám részéről).

Szia! Tökéletesen megértem az érzéseid, de kicsit más oldalról is beállítanám a helyzeted: az,hogy a biológiai apádra emlékeztetsz, természetes, a genetikának köszönhetően esetleg külsőleg és/vagy 1-2 belső tulajdonságodban hasonlítasz rá, de egy embert a saját cselekedetei, döntései határoznak meg és nem máséi. Ha tettekkel valóban nem támasztottad alá a rokonaid ellenérzését, akkor az,hogy mit gondolnak rólad, őket minősíti és nem téged. Nagyon sajnálom, hogy lelki sérültté tettek,de nem szabad, hogy miattuk hozz meg egy ilyen súlyos döntést. Hidd el, mindannyiunknak van keresztje, lelki gátja, de ezekkel meg kell küzdeni,el kell engedned azt,hogy másoknak akarj megfelelni, baromi nehéz lesz! És ami a legfontosabb, hogy te magad ne hidd el azt,amit beléd próbálnak súlykolni, hogy rossz ember vagy! Az apává válás optimális idejét nem a kor (és nem is kizárólag az anyagiak) határozzák meg, ha kérdésed komoly, abból arra következtetnék, hogy nem vagy még érett rá, amitől nem vagy rossz, viszont fontos, hogy tisztában légy önmagaddal. Persze az is lehet, hogy nem a korra kérdezel rá valójában, csak magad is bizonytalan vagy és önigazolásra, buzdításra vágysz,ez esetben szintén azt gondolom, hogy legbelül még nem állsz készen, várj még, de jó úton haladsz. Itt nem a bulizáson van a hangsúly, hisz nem mindenki igényli fiatalon sem, nem is annyira a tanuláson, bár azt könnyebb lenne nem baba mellett befejezni, hanem a lelki folyamatokon. Feldolgozatlan sérelmekkel nevelni gyermeket bizony súlyos hiba, esélyes, hogy ő is lelkileg sérült lesz. Nem beszélve arról, hogy a gyermek nevelés arról szól, hogy mindent érte, az ő érdekében teszel, ahogy az neki a legjobb. Ha a gyermeked nevelésében nem ezek határozzák meg a döntéseid, hanem a háttérben meghúzódó bizonyításvágyad, akkor bizony lehet nem teszel jót neki, ez rányomja a bélyegét a kapcsolatotokra és ő felnőttként miattad cipel majd lelki terheket. Nem elijeszteni akarlak, de ez egy felelősségteljes döntés és így is vállaltál már egy hatalmas rizikót a házasságoddal, amiben valószínűleg szintén van szerepe a rokonaid iránti érzéseidnek! Jól fontold meg! Sok sikert!

az az igazság, hogy fel kel nőnöd ahhoz, hogy felfogd, nem tartozol bizonyítani a rokonaidnak. Egy kicsit úgy tűnik nekem, ezzel takarózol, és magyarázod a rossz döntéseit... nem kell megfelelned nekik. Magadnak kéne megfelelni, és a TE életed élni, nem másét. Ezt piszok nehéz, de a te döntéseiddel neked kell együtt élni és nem a rokonaidnak... én 35 éves 2 gyerekes anyuka vagyok, férjjel, boldogan szép körülmények közt. De hidd el ez egy piszok nehéz döntés... épp tegnap mondtam a férjemnek, hogy nem egyszerű 2 gyerekkel... 3éves és 5 hós.... egyrészt mindent ennek rendelünk alá, gyerekek az elsők mindenben, másrészt mikor az ember eldönti az a legkisebb része a dolgoknak...ennél nehezebb döntéseket is meg kell hoznod, és véleményem szerint már ha az elsőnél nem vagy objektív a többinél is hibázhatsz...azt is eltudom képzelni, hogy feleséged "nyomására" hisz neki már ketyeg a biológiai óra...van ez most porondon mármint a babakérdés..de ne hagyd magad manipulálni....

Szerintem a házasságot is elkapkodtad...írod, hogy 5-10 év múlva már el fog tűnni köztetek ez a különbség, ha már te is dolgozol. Ki kell, hogy ábrándítsalak, az 5-10 év "eltűnése" azokra a párokra jellemző, ahol az egyik fél 20 mikor megismerkednek, a másik pedig 30. Ott 10 múlva, valóban nem fog feltűnni, amikor az egyik 30, a másik 40, hogy mondjuk anno az egyik pályakezdő volt, némi kis élettapasztalattal, mert "behozza" a másik felet, mind érzelmileg, élettapasztalat terén stb. Remélem érthetően magyaráztam, bár lehet, hogy egy kicsit kacifántos lett. Nálatok az a helyzet, hogy amikor te 30 leszel, a feleséged közel 50, ez bizony sehogy sem fog "eltűnni" köztetek. Nem együtt fejlődtök, ugyanis őt 50 évesen teljesen más dolgok fogják már foglalkoztatni mint téged. Klimax, egészségügyi problémák, és még sorolhatnám. Még 10 év múlva, amikor te 40 leszel, ő 58, lassan a nyugdíjas kort várja, te pedig még bőven dolgozol, erőd teljében leszel. Gondolod, hogy hosszútávon ez jó hatással lesz a kapcsolatotokra? Te 30 leszel, amikor lesz egy 10 éves gyereked, ő 48. Gondolod, hogy ugyanannyi türelmetek lesz hozzá? Mert én nem gondolom, és a nevelésben is teljesen ellentétesek is lehettek akár, mert 1 generáció van közöttetek. Szerintem nem gondoltad te ezt át...lehet, hogy most jól kijöttök, és valószínűleg anyakomplexusod van, de egyáltalán nem biztos, hogy ez évek múlva is jó lesz neked. Jól kijöttök, mert anyáskodik feletted, eltart, akár mintha a fia lennél. Még belegondolni is rossz...2 lelki sérült ember találkozása, akik egymás támaszai..ebből sok jó nem fog kisülni..

férjem is 19 volt mikor terhes lettem az első babánkkal. azóta van kistestvére. szerintem a férfiak többsége képes komollyá, felelősségtudatossá válni ha gyereket hord a párja a szíve alatt. nekünk nincs segítségünk, de párom mindent megteremt a gyerekeknek velem együtt sose szenvedtek semmiben hiányt.

Mi lett veletek, kérdező?

Van már gyerek azóta?