Most emiatt, hogy csak "gyesen vagyok" tényleg egy semmirekellő eltartott nő vagyok?

Ugyanennyi idős voltam, mint te, mikor terhes lettem.

Decemberben létszámleépítés volt a cégnél, ahol dolgoztam (pontosan december 19.-én küldtek el), januárban pedig megfogant a fiam. Egy percig sem gondolkodtunk, hogy elvetessük, vagy megtartsuk. Igaz, hogy az elején voltak nehézségeink, de mindenki inkább támogatott a döntésünkben, nem áskálódott ellenünk senki (sőt, mivel a pároméknál első unoka, ők örültek a legjobban).

Ma már 5 éves a fiúnk, az életünk szép, dolgozunk mindketten, mindenünk megvan. Mi külföldre sosem jutunk el, nem is akarunk, még a Balaton se érdekel, jobban értékeljük mindhárman az együtt töltött időt, kirándulásokat, állatkertet, kisvasutazást, bicajozásokat, csavargásokat... Nekünk így kerek a világ. :D

Most tényleg, tőlünk teszed függővé, hogy semmirekellőnek tartod-e magad? Ha ez a kérdés felmerült benned, akkor miért nem mész el dolgozni?

Azt sem értem abszolút, hogy miért kell magyarázkodnod a férjed testvérének, vagy milyen oknál fogva kel elviseljél tőlük ilyen beszólásokat. Nekik mi közük van a ti családtervezésetekhez? Kicsit valóban, hogy is mondjam, a te szavaddal élve életképtelennek tűnik az, akit így lehet alázni és még el is tűri.