Képtelen vagyok elfogadni, hogy eltűnt a mellem! Mit tegyek?

Tudom, hogy ez nem igazán vigasztal téged, de én meg attól vagyok teljesen ki, hogy úgy nézek ki, mint egy tejcsárda. Terhesség előtt is nagy mellem volt (85D), de most...95F... Bőgni tudnék, amikor fényképeken visszanézem magam, nem vagyok más, mint egy hatalmas mell :((( Én már elhatároztam, hogy ha befejeztük a gyerekprojektet és nem szülök többet, akkor elmegyek kicsinyítettni - az tuti, hogy egészségügyileg is szar már, majd leszakad a hátam...:(

Tudod mit? Menjünk együtt és odaadom a melleim felét. :( :) Bocsi a viccért, már kínomban...

Megértelek, mert hasonló a helyzetem, de én már úgy-ahogy elfogadom a dolgot. A férjem mindig azt mondja, hogy neki ez is tetszik, és inkább kicsi legyen, mint óriási, mert szerinte az csúnya.

Melltartót mindig is azért hordtam, hogy látsszon valami, és az EKG-s ügyed is ismerős, nekem mindig szapora szívműködést mérnek, csodálkoznak, hogy miért izgulok, nyugtatgatnak, közben meg nem merem megmondani, hogy a melleim miatt van... Tüdőszűrőn se vagyok gyakori vendég.

A strand megoldható, vannak nagyon jó szivacsos melltartók, nekem azzal nincs gondom.

Nincs más megoldás: elfogadás. Fejben. A férjed lehet a kulcsfigura, aki sokat tud ebben segíteni.

Azért írtam, hogy tudd: nem vagy ezzel egyedül :-(

Harmadiknak üzenem:nem vagy normális.Hogy mondhatsz ilyent?Miért jobb lett volna,ha inkább tápszerezi,csak mert félti a melleit?A kisgyereknek igen is jót tesz az anyatej.Tudod,hálát adok az Istennek,hogy tudom még szoptatni a most 16 hónapos babámat,és tudom,hogy nagy szerepe van a tejemnek abban,hogy 16 hónap alatt még egyszer volt náthás,de akkor is csak éppen hogy szerencsére.

Kérdezőnek:Együtt érzek veled,mert nekem szülés előtt 75B-s volt a méretem,szülés után hatalmas lett a mellem,de most olyannyira visszaesett,hogy nagy a 75B-s melltartó.Én is nagyon szégyelltem még a párom előtt is,de ő mondta,hogy neki így tökéletes vagyok,és ha egy nő szült egy gyermeket,és táplálta természetes módon,senki nem várhatja el,hogy mindenhol feszes legyen,mint "lány" korában.Ez a természet rendje,és legyek rá büszke,hogy igaz nem voltak nagyok,de gyermekemet tudom még most is táplálni belőle,és ezzel mennyi mindentől megvédem a csöpp szervezetét.És hogy sokszor ahogy nézzi,ahogyan szopik a drága,és látja,hogy hogyan néz rám utána,látja azt az imádatot,ő is bármit meg tenne azért,hogy egyszer így nézzen rá.És olyan boldog lenne,ha ez nem csak az anya kiváltsága lenne,hanem egyszer ő is átélhetné,hogy milyen az életünk értelmét táplálni a testéből.És tudod,hogy ez nekem mennyi erőt adott?Nagyon sokat.És még csak nem is mondanám magunkat idősnem,mert 21 évesek vagyunk,és büszke vagyok rá,hogy igy gondolkozunk mind ketten,főleg a páromra. :)

Ugyhogy légy büszke,és kitartás.Ne csüggedj.

Mellműtét? nem megoldható? Beszéljétek mega férjeddel, h gyűjtsetek rá, ha téged ennyire zavar. Érdemes megcsináltatni, mert évekig nem lehet igy élni, h nem tudod magad elfogadni.

Szoptatásról: nem csak annak plöttyed meg a melle, aki évekig szoptat. Van akinek 1-2 hónap után is eltünik a melle. De ez genetika.

Vigasztaljon,hogy legalább a babák szoptak.

Én egy hónapig tudtam szoptatni,aztán elapadt,a melleim pedig hát.... egyszer jó lesz sálnak. :"(